2009.március.29.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. János evangéliuma volt, amikor Fülöp és András Jézushoz mentek, Jézus mondta nekik, hogy most érkezett el a megdicsőülés órája.
Pilinszki írt egy szép verset a reményről. Jézus az Atyában bízott, rá hagyatkozott. A bűnös, esendő, gyenge ember is bízhat Isten végtelen irgalmában. Gyengeségünkben vagyunk igazán erősek, azáltal, hogy Istenre hagyatkozunk. A kisgyermekek is csak úgy tudnak hinni igazán önmagukban, a dolgok rendezettségében, úgy tudnak bizakodni az életben, biztonságban lenni, ha ezt látják környezetükben. Biztonságban, szeretetben érezhetik magukat szüleikkel, csak így tudnak fejlődni. Egy kisgyerek szüleivel sétálva a főváros utcáin, azok kezét fogva, bátran előreszaltót csinált. Majd kicsit később megismételte a szaltót, csak most hátrafelé. Közben nem szóltak egymáshoz egy szót sem, csak felnézett oldalra először apukájára, majd anyukájára és szótlanul is megértették egymást. Rájuk mert hagyatkozni, biztonságban érezte magát. Pilinszki szavaival zárva, a táj csendbe vonul a hóvihar után, az ember Istenre hagyatkozik küzdelmeiben. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése