2008.december.25.Csütörtök. Karácsony
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangéliumban elhangzott: És az Ige testté lőn és köztünk lakozék. Amikor feltárták a régészek a babiloni zikkuratot és a piramisokat, először valami értéktelen szemétkupacnak nézték. Amint azonban leszedték róla a takaróréteget, egy építészeti remekmű tárult a szemük elé. Mit fognak találni a mi huszonegyedik századi civilizációnkról az 50. században a régészek? Találni fognak egyáltalán valamit? Milyen kupac lesz az? Ha megtalálják János, 3:16 versét a Bibliából, az sokat elmond majd rólunk és Jézusról. Ecce homo, Jézus az ember prototípusa.
Amikor a gyerekek kérdeznek a nagymamáktól, hogy meséljenek Istenről, a Bibliáról, akkor Jézusról kezdenek el mesélni. Jézus nyilvánította ki életével legjobban Istent, Isten olyan, mint Jézus. Mit mondhatnak a szülők a gyermeküknek, amikor felteszik azt a kérdést, hogy milyen legyek? Mert minden gyerek életében eljön ez a pillanat. A legjobb válasz a szülők, nagyszülők részéről az lehet, hogy amikor a kisunokák felteszik a nagyapának a kérdést, akkor az nem azt mondja, hogy olyanok legyetek, mint például én. Az a legjobb, ha ti és a nagyapátok is Jézushoz kezd el hasonlítani, Őt tekinti példaképének. A világegyetem tengelye, centruma, melyből egy kis szikrát az anyák is kapnak, akik talán ezért tudnak mindent körülölelő szeretettel halálukig a gyermekükért létezni, élni. A mai materialista gondolkodású világban, ahol a kézzelfogható dolgok kellenek, Isten emberi testben született közénk, jött el hozzánk. Eljöhetett volna angyalként, aki megint elhoz valami újfajta tízparancsolatot vagy eszmét, megfoghatatlan törvényeket. De Ő emberként közénk jött és köztünk élt. "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta értünk, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Egyszer egy újságíró elment Afrikába Albert Schweitzerhez, a későbbi Nobel díjas orvoshoz, akitől megkérdezte, hogy mit jelent számára a hit, foglalja össze egy mondatban. Megdöbbentő választ adott: háta mögé nézett, a nyomornegyedekre, ahol dolgozott és élte mindennapjait a nyomorék, betegeskedő négerek között a dzsungel mélyén és azt mondta: "Én már összefoglaltam." Ez a hitvallás.
A mai világban nem is az a nagy baj, ha valaki elveszíti a pénzét, házát, valamijét, hanem az a nagy tragédia, ha önmagát veszíti el. Sokan mondják az atyának, hogy egészen mások voltak fiatalon, mint most évekkel később. Elvesztették önmagukat. Dolgoznak, de nem tudják, mit csinálnak vagy miért. Nem is azzal foglalkoznak, amivel szeretnének, ebben a felgyorsult világban elrohan mellettünk az idő és önmagunk is. Amikor az ember ezt átéli, ez a legnagyobb mélypont. De van kiút, létezik gyógymód erre is. Azok az emberek, akiknek van hite és szeretete, reményt adnak ennek az embernek és megnyitják a szívének a kiutat. Ez lehet a mi egyik fontos feladatunk is ebben a világban.
A gyerekek ilyenkor karácsonykor sokszor megkérdezik egymástól, hogy mit kaptál. Persze örülnek a csillogó villogó ajándékoknak, de igazán, amire ki vannak éhezve, az a szülői szeretet, a szülők jelenléte. Helyesebb lehet úgy feltenni a kérdést: Kit kaptál? és Kit adtál? karácsonyra. Ahogy Isten is egyszülött fiát adta értünk, úgy mi is akkor szeretjük a másikat igazán, ha önmagunkat ajándékozzuk oda, ámen.
Viszlát!
2008.december.28.Vasárnap. Szent Család vasárnapja
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Vass Huba atya misézett. A prédikáció elmaradt, helyette óvodás gyerekek játszottak regölést és mondtak verseket. Ámen.
2008.december.31.Szerda. Szilveszter
Szentmise
Ma este fél hatkor a Barátok templomában hálaadó szentmise volt, Schindler atya misézett. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése