2008.december.21.Vasárnap. Ádvent 4. vasárnapja
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. Az evangélium az angyali üdvözletről szólt. Ezzel kapcsolatban a várakozásról, a várakozás szükségességéről is szó esett. Fra Angelico domonkos szerzetes 1387-ben született és 1455-ben halt meg, Firenzében a Szent Pál kolostorban 6 éven át festett. Fra Giovanni (János) más néven Fra Angelico (angyali) művészi szinten festett. A jó művészet mindig optimizmussal, harmóniával tölti el az embert. Az angyali üdvözlet ábrázolása a legnagyszerűbb alkotása. Minden szerzetes társa cellájába festett evangéliumi jeleneteket. Amikor a turisták megállnak egy-egy ilyen kép előtt, valami megérinti őket, hatással van rájuk. Az angyali üdvözletben is, amikor Gábriel arkangyal közli a fiatal szűz lánnyal, Máriával Isten akaratát. Mária elfogadja azt, szolgálóleányaként az Úrnak. Mária felemelve lebeg a festményen és átjárja a fény. Uram felemelhetsz engem, úgyis felemelsz, ha akarsz. Ez az örömteli átadás, rábízza magát Istenre, várakozással teli, türelmes. Manapság az emberek mindent azonnal akarnak. Itt és most, ezt és így. Mária türelmesen átadta magát az Úr akaratának és örömmel várakozott, hogy beteljesedjen. Sziénai Szent Katalin mondása volt: Mindenkor Isten legyen a szemetek előtt. Éljetek Istenben, Istennek. Nyissátok ki értelmetek szemeit Isten tiszta fénye előtt. Enzsöl Ellák írta: A várakozás a reménység iskolája. Az ádventi ember mindenkor nyitott a felette álló titokra. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése