2009.február.22.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Márk evangéliumából olvasott fel részletet, amikor Jézus Kafarnaumban gyógyított. Nagy tömeg vette körül, mikor bement egy házba, amikor is hoztak egy ágyban fekvő bénát, de mivel nem tudták megközelíteni őt, felmásztak a tetőre, megbontották a cserepet és ott engedték le az ágyat hozzá. Jézus elcsodálkozott nagy hitükön. Azt mondta a beteg embernek, mikor az kérte, hogy gyógyítsa meg őt, hogy megbocsájttattak a te bűneid. Erre az írástudó farizeusok megbotránkoztak, hogy káromkodott, mert csak Isten bocsájthatja meg a bűnöket. Jézus tudta, hogy mit gondolnak a szívükben és azt mondta nekik: mert mi könnyebb, azt mondani, hogy megbocsájttattak a te bűneid vagy azt mondani, hogy vedd a te ágyadat és járj? Az emberfiának van hatalma a bűnöket megbocsájtani. Az akkori emberek egy lezárt rendszernek tartották a vallást, Jézus pedig azt hirdette, hogy ez egy élő, fejlődő dolog.
Fontos a kiengesztelődés, melynek három létező formája is van az egyházon belül: kiengesztelődni Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal. Egyikük sem megy csak önmagában, mindhárom feltételezi a másikakat. Az egyházban fontos szerepet tölt be a gyónás, amikor a pap Isten szócsöveként feloldoz bennünket bűneink alól. Ahogy Jézus is tette, jó, amikor valaki kimondja a bűnbánó, gyónó embernek vállát megveregetve, hogy nincs semmi végleg elrontva, meg vannak bocsájtva a bűneid, újra lehet kezdeni.
Jézus önmagát soha nem nevezte Messiásnak, inkább az Emberfia kifejezést használta, ezzel is el akarta kerülni a konfliktusokat, habár a kettő szinte ugyanazt jelentette. Péter és az apostolok megkapták a mennyország kulcsait, ami kötve lesz a Földön, az a mennyben is kötve lesz és ami fel lesz oldva a Földön, az a mennyben is oldva lesz. Mi is megkaptuk a mennyország kulcsait, a kezünkben van, amikor felemeljük embertársunk lelkét, a bűntudatból, kétségbeesésből, elkeseredettségből. Amikor elkövet valami hibát, azt mondjuk neki, miután bocsánatot kért, ugyan felejtsd el, nem történt semmi sem. Reményik Sándor írja egyik versében, hogy Isten arca van eltemetve minden egyes emberben. A világ szennye rakódott rá vastagon erre az arcra, amelyből minden embernek ki kell bányásznia magát. Hogy elmondhassa, ez vagyok én, ez az én igazi arcom. És mindegyikünk feladata az is, hogy segítsünk egymásnak feltárni ezt az arcot, emeljük fel a másik ember lelkét, hogy igazi arcát mutathassa, ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése