434. Családi kör avagy tudjuk, hogy van helyünk

Üdv kedves Olvasó!
2008.november.16.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált, zenés ifjúsági diákmise volt. Az evangéliumban a tálentumokról volt szó, hogy a kapott tálentumokat kamatoztatni kell, mert akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól még az is elvétetik, ami kevés van.
   Ebben a mai igazságtalan világban, mintha ez az utolsó mondat igazolni látszana mindezt. Pedig nem egészen erről van szó. A történetben a gazda, aki a tálentumokat adja, Isten. A szolgák, akikre rábízza a tálentumokat, azok mi vagyunk. Ez a történet arról szól, hogy Isten kiüresítette magát, nekünk adta, ránk bízta mindenét, vagyonát, kincseit. Ez Isten véleménye is rólunk egyben. Felelősek vagyunk éppen ezért tálentumainkért, képességeinkért, tehetségeinkért, lehetőségeinkért, de méginkább Isten vagyonáért.

   Ma individualizált világban élünk, ahol az önmegvalósítás fontossága kerül előtérbe, de Jézus közösségre hívott bennünket. Nagyon fontos a nemzet, család. Ennek a templomnak, Barátok templomának az oltárral szemközti, mögötti falon van egy ablak, ahol nemzeti színek láthatóak, egy cédulát találtak egy újítás alkalmával, amin az volt: Tudjuk, hogy van helyünk. Az oltárfestményhez, ha közel megyünk, láthatjuk a kikötő felé közeledő hajót, amin egy nemzeti színű zászló van festve: Tudjuk, hogy van helyünk.
A minap ráérő idejében Arany János Családi kör című versét olvasgatta az atya, bérmálási előkészítésen a gyerekekkel is elolvasták. Gyönyörű vers, az egész teremtett világ szépsége megtalálható benne. Abban az időben még tudták, hogy micsoda értékek vesznek körül bennünket. Az állatok: tehén, boci, kutya, cica, bagoly, denevér, tücsök. A férj, aki fáradtan hazatér a munkából és felesége kedves szóval, vacsorával várja. Körül ülik az asztalt a gyerekekkel, akik önfeledten játszanak, a nagyobbik olvas. Ebből a gyerekből pap lesz, bárki meglássa. Aztán befogadnak egy koldust, egy igazi öreg, nagy harcost a vacsora asztalhoz, egy vándort.

   Nagyon jól látta Arany János, ezek az igazi tálentumok, a férj, a feleség (az apa, az anya), a gyerekek, a vándor, a természet szépségei, értékei. Zoránnak van egy nagyon szép éneke, a Kell ott fenn egy ország, ami szintén gyönyörűen írja le a lényeget. Amikor az őszhajú nagymama kendőbe burkolva fejét imádságra tanítja a gyerekeket. Kell ott fenn egy ország, mely talán ránk is vár, amit senki nem talál, mely bárkit átölel, amit sosem rontunk el, ámen.
(Családi kör: az önfeledten játszó gyerekek, üszköt csóvál és rajzol vele a levegőbe, kutatnak az apa tarisznyájában a madárlátta után, de csak egy nyulat találnak és utána azt etetik káposztalevéllel). (Igen, talán ez a legfontosabb: az ember biztonságot adni tudó képessége).
Viszlát!