452. Az Istenre hagyatkozó élet bátorsága

Üdv kedves Olvasó!
2009.február.15.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, hogy Jézushoz járul egy leprás és azt mondja neki: Uram, megtisztíthatsz, ha akarsz. Jézus válasza: Akarom, hogy tisztulj meg! A leprás meggyógyult abban a pillanatban.
   Ahogy a remény megvolt a leprásban, úgy megvan a remény a télben is. Talán most látunk először ezen a télen ilyen havat, de a tavasz és a megújulás reménye benne van a természetben. Ahogy Enzsöl Ellák írja, érezni lehet, hogy az erdő mozgásban van, várja a tavaszt. Karinget ölt a gesztenye, hogy próbálgassa magát, így készülvén a tavaszra. A szunnyadó természet, fák és avar alatt nem megfogható, nem bizonyítható, de létező remény van, mely a megújulásra vár. Az ibolya is a napfényre visszaköszön. Jézusban is ez a remény élt és minden emberi szív mélyén ez a remény gyökerezik. Önmagunk nem tudunk mindent megoldani, képtelenek vagyunk egyedül a változásra. Jézus reménysége az Istenre hagyatkozó élet bátorsága. Ez nem egy langyos semmittevés, hanem cselekvő magatartás, igyekezet, Istenre hagyatkozva.

   Ahogy Ábrahám hite is áldás lett, amikor Istenre hagyatkozva családjával együtt új haza keresésére indult. A próféták reménye is Istenből táplálkozott, tették a dolgukat. Mária is azt mondja az angyalnak, legyen nekem a te igéd szerint. Jézus reménysége és ezeknek az embereknek a reménysége is Istenre hagyatkozott, de mindez cselekvő élettel párosult. A Bibliában nem csak a reményre, de a reményvesztettségre is találhatunk példákat. Jónás próféta a cethal gyomrában vagy amikor Péter elindul a vízen járva Jézus felé, de süllyedni kezd. Az embert néha elhagyja az ereje és reménye. Valamikor erejét meghaladó feladatra vállalkozik.
   Egyszer egy kisfiú az apukájával Somogyban túrázott és egy patak partjára érkeztek. A kis patak óriásinak tűnt a kisfiú számára. Az apa egy szökkenéssel a túlparton termett, a kisfiú egyedül maradva sírni kezdett. Ugyan már, ez csak egy vacak kis patak!- mondta az apukája, simán átugrod. A kisfiú ugrott és száraz lábbal átért a túlsó partra ő is, majd nevetni kezdett. Istenre hagyatkozó élet bátorsága. Nekünk sem kell erőnk fölötti feladatokra gondolnunk, Jézus reménysége a mi reménységünk is. Ahogy a tengeren himbálódzó csónak a viharban, amikor aggódtak arasznyi életükért az apostolok, Jézus megmentette őket, az Istenre hagyatkozó élet bátorságával. Ámen.

Viszlát!