335. Jóbarát

Üdv kedves Olvasó!
2003.február.02.Vasárnap. Urunk bemutatása, Janka; Gyertyaszentelő Boldogasszony
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor zenés ifjúsági diákmise volt a Barátok templomában, Schindler atya prédikált. (Előtte Jávor atyánál gyóntam, aki elmondta, hogy ma van Urunk bemutatásának ünnepe, mi is legyünk világosság az életben mások számára, azok számára is, akik nem ismerik vallásunkat).
   Az evangéliumban arról volt szó, hogy az újszülött kis Jézust a kivonulás emlékére negyven nappal születése után bemutatták a templomban és áldozatot is adtak. Mária, József és a kis Jézus. Simeon, aki telve volt Szentlélekkel, Isten ígéretéhez híven még láthatta, megérinthette a Messiást és felismerte Őt és jövendőjét. Ez a nagy találkozás, ami Lukács evangéliumának második fejezetének az elején van leírva, napjainkban is megismétlődik. Ez a kétezer évvel ezelőtti találkozás napjainkban is ugyanolyan aktuális.

   Van egy történet, amely Kelet-Európában esett meg. Rabbi Jehuda útrakelt, amikor autójából észrevette, hogy vele szemben rabbi Simeon közeledik. Kiszállt hát autójából, s gyalog indult meg az úton feléje, hogy üdvözölje. Közben rabbi Simeon is észrevette ezt, s ő is gyalog indult meg az úton. Összetalálkoztak, üdvözölték egymást az ő szokásos köszöntésükkel, szalóm. Ez is egy találkozás volt.
   A híres humorista Nagy Bandó András írt egy könyvet Istennel való találkozásáról, Isten kereséséről. Ezt a könyvet olvasta Schindler atya is és amikor Pannonhalmán járt, egykori jóbarátjával, Várszegi Asztrikkal beszélgettek a könyvről. Őneki személyesen küldte el a könyvet a humorista, s milyen jó, hogy ez a humorista fontosnak tartotta, hogy az egyházi méltóságok is tudjanak róla, hogy ő is találkozott Istennel, keresi Istent. (Sokan nem járnak templomba, mégis életük lépteit Istenhez igazítják. Kell valaki az életben, aki jó barátunk, segítőnk).

   Nagyon fontos a jóbarát, mint Platón is megfogalmazta: egyik felünk benne van a másik emberben, az igaz barátban önmagunkra is rátalálunk. Vagy ahogyan Edison is megjegyezte, a jó barátoknak köszönhet mindent, sokkal többet, mintha királyokkal beszélgetett volna. Démokritosz is megfogalmazta: egy ellenség is sok, de jó barátból ezer sem elég, némi túlzással. Sokszor mondják, hogy a barátokban lehet a legnagyobbat csalódni is. Az ellenségemmel saját magam is elbánok, de a barátaimtól ments meg Uram. De igenis a jó barátra szükség van.
   Egyszer egy türelmetlen kisfiút magához hívott apja és adott neki egy zsák szöget, ha türelmetlen lesz, verjen be egyet a kerítésbe. Két hét elteltével egyre kevesebb szöget vert be, végül egyet sem, mert rájött, hogy a szöget beverni nagyobb fáradtsággal jár, mint türelmesnek maradni. Visszavitte hát apjához a zsákot, de az azt mondta neki, hogy húzza most ki a bevert szögeket a kerítésből. Amikor az utolsót is kihúzta, látta, hogy a kerítés tele van lyukakkal. Így van az, ha valakit megbántunk, sebeket ütünk rajta, mely nehezen gyógyul, mondta apja, némi túlzással. Becsüljük meg barátainkat!

   A barátság nagyon fontos, az én erőm a másik ereje, az én hitem a másik hite. Nézzünk úgy barátunkra, szerelmünkre mindig úgy, mint aki egyszer célba fog érni, akár a mi segítségünkkel, bármilyen fogyatékossága is legyen most. Barátok nélkül üres lenne az életünk, nekik mindig van egy két meleg szavuk hozzánk, hűségesek, lehet rájuk támaszkodni, biztos menedékek, várak, bástyák. Mi is legyünk másoknak ilyen jóbarátaik. Sok közmondás is szól erről: "A jó barát drágább minden aranynál;" "Mondd meg ki a barátod, megmondom ki vagy"; "Madarat tolláról, embert barátjáról."
   Őrizzük és vigyázzunk a barátainkra, a velük való találkozásokra. A legnagyobb barátunk azonban Isten, ámen.
Viszlát!