348. Csempésszük bele mások tarisznyájába...

Üdv kedves Olvasó!
2003.július.13.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, amikor az apostolokat elküldte Jézus , hogy hirdessék az evangéliumot. Az első, amiről beszélt a prédikációban, a kudarc volt. Sokszor nem vagyunk egy hullámhosszon a másik emberrel. Az apostolokat is érték kudarcok a hittérítés során. Az embereket is érik kisebb-nagyobb kudarcok az élet során. Ne küzdjünk ezek ellen, hanem vegyük tudomásul ezeket a kudarcokat, erősödjünk általuk és tapasztaljunk. Isten velünk van ezekben a pillanatokban is, Isten utánamegy az embernek. Jézus mondja az apostoloknak, hogy ne vigyenek magukkal botot, tarisznyát, kenyeret. Nem az eszköz a fontos. Ők csak hirdessék az evangéliumot.

   Ma is sokat halljuk: az idő pénz, stb. A pénzt tekintik sokan ma olyan eszköznek, amellyel sokmindent el lehet érni. Minden emberben benne vannak a lehetőségek, a tálentumok, melyeket Istentől kapunk. Mindenkiben más-más. Lehetőségek, tálentumok, melyekkel élhetünk. Németországba érkezett egyszer egy kínai professzor, rohantak a német professzor tanácsára, hogy elérjék a repülőtérről a buszt, mert a következő csak öt perc múlva indult. A buszon megjegyezte a német professzor, hogy most nyertek öt percet, mire a kínai: És most mihez kezdünk ezzel az öt perccel?

   Fontos a bűnbánat életünkben. Már Keresztelő János is hirdette: teremjétek a bűnbánat gyümölcseit. Konrad Lorenz írt egy könyvet, a civilizált emberiség nyolc halálos bűnéről. Túlnépesedés, atomfegyverek, érzelmek fagyhalála, környezetszennyezés, tradíciók lerombolása, verseny önmagunkkal, stb.
   Ma már sajnos Afrikában a lakosság nagy százaléka aids-es, kb. 30 millióan. Manapság sajnos egy anyának képtelenség otthon maradni, hogy gyermekét nevelje, mellette dolgoznia kell. Az 1970-es években Albániában büszkén hirdették: beszögelték deszkával az utolsó templom ajtaját is.
   Nem az a fontos, hogy mi van a tarisznyánkban, hanem csempésszük bele mások tarisznyájába azt, amitől mi is jól érezzük magunkat és a másik is jól érzi magát. Ámen.
Viszlát!