349. Isten tenyerén

Üdv kedves Olvasó!
2003.július.20.Vasárnap. Éliás, Illés, Margit, Marina
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. (Előtte Jávor atyánál gyóntam, aki elmondta, hogy Jézus is félrehívta az apostolokat, hogy feltöltekezzenek és újult lelki erővel teljesítsék szolgálatukat. Mi se lankadjunk, hanem szüntelenül kérjük Istent, hogy részesítsen kegyelmében bennünket, adjon nekünk erőt a mindennapokhoz, imádkozzunk érte, ámen).

   Az evangélium tehát arról szólt, hogy Jézus elhívta az apostolokat egy magányos helyre. Ezzel kapcsolatban Schindler atya megjegyezte, hogy most jött haza egy nyári ifjúsági hittanos táborból, Nagykanizsa mellől, ahol egykori régi katonatársával Oszi barátjával találkozott és beszélgetett. A barátja elmondta éppen ezzel az evangéliummal kapcsolatban, hogy szerinte nem helyes az a fordítás, amit a Szent István társulat fordított, mely szerint Jézus egy magányos helyre hívta volna el az apostolokat. Aki Jézussal van, az nem lehet magányos. Inkább az lenne a helyénvaló, hogy külön helyre hívta őket, külön a szürke embertömegből, a hétköznapokból, hogy feltöltődjenek. (Oszi egyébként diakónus, hat gyermek édesapja).
   A keresztény embernek is tudnia kell ezt, hogy időnként fel kell töltődnie. Ilyen külön hely lehet számára a templom, a szentmise és még sorolhatnánk. A tömegszórakoztatás nagymesterei, akik tömegek ízlését szolgálják ki, tömegek igényeinek tesznek eleget, a tömeg ítéletet mond. Tömegtájékoztatás eszközei és még sorolhatnánk, ami a szürke tömeggel kapcsolatos. Ebből a szürke embertömegből kell időnként kilépni, külön lenni, hogy feltöltődjünk. Fontos ez a keresztény és minden ember számára, hogy újult erővel és lendülettel élje a mindennapokat. Minden embernek vannak tálentumai, képességei, melyeket Istentől kapott. Ezekkel kell jól sáfárkodnunk.

   A hittanos táborban is kérdezte Schindler atya a gyerekektől, hogy ki milyen képességekkel rendelkezik. Kicsit nehezen indult, de a gyerekek elkezdték sorolni: egyikük jól gitározik,  másikuk matekból jó, harmadik sportból, stb. Mindegyikünknek vannak tálentumaink, nem vagyunk szürkék, csak egy van belőlünk és Isten számon tart minket. Gyermekeinket is úgy kell nevelnünk otthon, hogy mosolyogva tegyünk mindent, hogy ne csak úgy eléjük tegyük az ételt, hanem mosollyal tálaljuk azt. Ne azt higgyék, hogy ők egy tömegtermék, hanem érezzék azt, hogy értékesek, szabadok, fontosak.
   Nem régen volt itt Szabadkáról egy pap, aki elmondta Schindler atyának a következő bölcs és tanulságos gondolatot: Nehogy azt higgyük, hogy Isten nagy terhet rak ránk és mindent nekünk kell megoldanunk.
A dolgok egyharmada maguktól megoldódik, másik harmadukat megoldják mások, nekünk csak egyharmad marad. Csak mindig mi akarunk többet cipelni, mint amit Isten nekünk szán.
   Sok nagy író, gondolkodó vetett pár sort az ember és Isten kapcsolatáról. Sokan lehetnek az alkohol és egyéb szenvedélyek rabjai, de ahogy Gárdonyi írja, Isten rabjai is lehetünk ehelyett. Isten számon tart bennünket, felírta nevünket a tenyerébe, külön tud mindenkiről, képességeket adott nekünk és meghívott minket gyönyörű világába, ámen.

   (Ma a Duna televízión is volt egy ezzel kapcsolatos elmélkedés az Élő egyház című vallási híradó végén: nem kell sztároknak lennünk, akikre figyelnek, sem apostoloknak, hogy ki tudjuk mondani azt, amit ki kell mondanunk. Isten azt akarja, hogy ott ahol élünk, mondjuk ki és tegyük azt, amit ki kell mondanunk és meg kell tennünk, mert mi így is külön fel vagyunk írva Isten tenyerébe név szerint és ugyanolyan ragyogó csillagok vagyunk, ámen).
Viszlát!