340.Legfontosabbak a kis dolgok

Üdv kedves Olvasó!
2003.március.02.Vasárnap. Henrik, Lujza, Henriett
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a zenés ifjúsági diákmisén Schindler atya prédikált. (Előtte Jávor atyánál gyóntam, mint mondotta, nemsokára kezdődik a Nagyböjt időszaka, a Húsvét előtti negyven nap, amikor áldozatot kell hoznunk, le kell mondanunk valamiről, törekednünk kell az önmegtagadásra, alázatosságra, így készülvén a húsvéti ünnepekre). Az evangéliumban a borostömlőkről volt szó, hogy régi bort nem töltenek új tömlőkbe, sem új bort régi tömlőkbe. Bizony abban az időben, amikor elhangzottak ezek a szavak, forradalmiak voltak. Kemény beszéd volt ez Jézus szájából. Nem lehet csak úgy toldozgatni, foltozgatni életünket, mint ahogy a szabó sem tehet a szakadozott, régi ruhákra állandóan új foltot szép új szövetből, mert csak kiszakad a régivel együtt. Gyakran szükséges az ember életében, hogy átvágja a gordiuszi csomót, s így cselekedjen, lépjen, gyökeres fordulatot, változtatást hozva életében. Sokszor kell így dönteni. Közeleg a Nagyböjt időszaka, de mit is jelentett a böjt az Ószövetség embere számára? A lélek meghalását, az ember megalázkodását Isten előtt. Szükséges, hogy a böjt bilincset oldjon, az éhezőnek kenyeret adjon. A tartalom nélküli böjtnek semmi értelme sincsen. Sokan mondták abban az időben, hogy Keresztelő János és tanítványai böjtölnek, Jézus pedig a falánk és borissza ember. Jézus erre azt felelte, hogy örüljön és vígadjon a násznép, míg itt a vőlegény, eleget fognak bánkódni, amikor már nem lesz velük.

   Loyolai Szent Ignác írta, hogy szükséges megszabadulni a böjt alatt az önszeretettől, önfejűségtől, kényelemtől. Le kell mondanunk mindezekről és még sok egyébről, amelyek gátolnak bennünket az igazság megtalálásában. Le kell mondanunk valamiről valamiért. Fontos a szellemi, lelki táplálék, melyet magunkhoz veszünk. Gondoljunk azokra a dolgokra, milyen rossz az, ha olyasmivel táplálkozik szellemünk és lelkünk, amely lehúz, kicsinnyé tesz és mérgez. Sok ilyen dolog van a mai világban a TV műsoroktól kezdve sorolhatnánk. Olvassunk egy jó könyvet, lapozzuk fel a Bibliát. Szabadítsuk fel azt az időt, amit eddig rossz dolgokra fecséreltünk és figyeljünk oda az igaz értékekre, keressük azokat. Szent Bernát mondta egyszer, hogy senki sem válik szentté egy csapásra, fokról fokra jut el mindenki a létra csúcsára. Szomjazni kell az igazságot, nem lehet átugrani hirtelen mindent, fölröppenni a legtetejére, szomjúhozni kell és lépésről lépésre haladni a cél felé.

   Ismertlen amerikai szerzőtől származik, hogy a legfontosabbak a kis dolgok. Elsimítani egy viszályt, eloszlatni egy gyanút, legyőzni egy félszegséget, neheztelést; megírni egy levelet, felkeresni egy rég nem látott barátot, megrövidíteni azt a kívánságlistát, amit másoktól elvárunk, bátorítani egy ifjút, rácsodálkozni a bennünket körülölelő természet szépségére csak két percig is akár. Ez is az, amiről a böjtnek szólnia kell.
   A böjt alatt találkozunk Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal. Egy versben olvashatjuk, hogy az az igazi, amikor úgy kötjük be valakinek a sebét, hogy a mienk jobban sajog, úgy töröljük le más könnyét, hogy a miénket alig bírjuk visszatartani, mert már gördülne is szemünk sarkából. Letérdelni az oltárnál, a kereszt alatt, ámen.
Viszlát!