347. Isten valami egészen más

Üdv kedves Olvasó!
2003.április.27.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Búzaszentelés volt előtte. A másságról hallhattunk az olvasmány, a szentlecke és az evangélium felolvasása után. Miután hírül adták az asszonyok Jézus feltámadását, a sírhoz érkező János, látván az üres sírt és az összehajtogatott lepleket, hitt a feltámadásban. Tamás kételkedett és azt mondta, amíg meg nem tapintja Jézus sebeit és amíg nem látja őt, nem hisz, innen a hitetlen Tamás név. Ebből is láthatjuk, hogy az emberek mások. Valaki rögtön képes hinni, valakinek több kell ehhez. Egy magyar származású Oxfordban élő tudós, Vermes Géza mondta egyszer, hogy nem véletlen, hogy az asszonyok, Mária Magdolna találta meg az üres sírboltot. Abban az időben az asszonyok másodrangúak voltak, Mária Magdolna ráadásul bűnös is, mégis Márk evangéliumában, ami egyébként a többi evangélium gerince is, ezt olvashatjuk, hogy ő talált rá a nyitott és üres sírboltra. Isten saját képmására alkotta az embert, férfivá és asszonnyá teremtette őket. Sokszor teszik fel jogosan a kérdést kis hittanosok, hogy most akkor Isten férfi vagy nő? A válasz erre az lehet, hogy Isten valami egészen más.

   Ez a másság jellemző az emberekre is, ez a színes paletta teszi annyira változatossá a világot. Nincs két egyforma ember. Amikor Mária Magdolnát paráznaságért, házasságtörésért meg akarják kövezni, odahívják Jézust, hogy mit gondol erről. "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen-hangzik Jézus csattanós válasza. Erre mindenki szép lassan eloldalog. Jézus megkérdezi tőle: "Asszony hol a te vádlóid? Menj és többet ne vétkezzél!" Nem bagatellizálja el a dolgot, hogy ugyan már, semmi sem történt, hanem azt mondja: Én sem ítéllek el, menj és többet ne vétkezzél!
   Szegeden volt egy konferencia a héten, ahol az ész és a szív közötti hídról beszéltek, hogy mennyire nehéz a mai világban ezt a hidat megépíteni. Fontos dolog a másság, a másik ember mássága tesz teljessé bennünket is, adja meg kontúrjainkat, ahogy a fény mellett szükséges az árnyék és ahogy a festő palettáján a színek is kiegészítik, kiemelik egymást. Ennyi jutott eszünkbe az elmúlt két hét evangéliumai alapján Jánosról és Tamásról, ámen.

Viszlát!