Üdv kedves Olvasó!
2003.október.19.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a zenés ifjúsági misén Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, hogy ki fog majd a mennyországban Jézus jobb és bal oldalán ülni. Jézus válasza erre az volt, hogy akiknek elkészítette az Isten. A prédikációban Schindler atya egy körlevelet olvasott föl, arról a beszédről, amelyet Julianus Janus nuncius tartott a Szent István bazilikában II. János Pál pápa pontifikátusának 25. évfordulója alkalmából, mely október 16-án volt.
1978. október 16-án választották meg II. János Pált pápának. Mindenki nagy örömmel fogadta a fiatal, értelmes és agilis pápát, aki telve volt tetterővel. Síelt, úszott, túrázott és járta a világot. Mára már testi ereje meggyengült, sokat betegeskedik, de szilárd akaratereje és világos értelme a hit, remény és szeretet sziklaköve. Ez a pápa nem fog lemondani, megválasztásakor ígéretet tett, hogy végigviszi küldetését Isten akarata szerint. Megválasztása előtt, mintegy felkészülésként lelkigyakorlaton vett részt a Vatikánban, s megválasztása után hirdette: Tárjátok szélesre a kapukat Jézus előtt! Békesség veletek, ne féljetek! A mai világban minden emberben jelen van a félelem. Az nem jó dolog, ha valaki állandóan az euforikus öröm és mámor állapotában van, mint ahogy az sem jó, ha valaki állandó félelemben és aggodalmaskodásban tölti életét. Az ember hivatása kell, hogy legyen, elültetni, elplántálni a reményt mások szívében. A pápa sokat szólt a fiatalokhoz és a betegekhez. A kereszt az élet sava-borsa. A szenvedés, a kereszt hordozása életünkben világít csak rá arra, hogy milyen nagy érték is az egészség, boldogság. Mindezt szenvedés nélkül nem érthetjük meg. A fizikailag és egészségileg meggyengült, de lelkileg erős pápa lehet a betegek támasza, reménye.
Ne az alapján ítéljünk meg senkit sem, amit tesz vagy elmulaszt, hanem az alapján, amit szenved. Quo vadis domine? Hová mégy Uram? Megyek Rómába, hogy mégegyszer keresztre feszítsenek!- hangzik a párbeszéd Henrik Sienkiewicz híres lengyel író művében, mely a római úton zajlik a Rómából menekülő Péter apostol és a vele szemben Rómába igyekvő Jézus között. Ekkor értette meg Péter is, hogy be kell teljesítenie küldetését és visszament Rómába, ahol végülis keresztre feszítették. Egyszer Schindler atya beszélgetett egy nagyon beteg emberrel, aki panaszkodott, hogy mi szükség van még rá, semmi értelme az életének. De igenis van! Amíg csak egy kis mosolyt is tud adni valaki vagy a legkisebb erőfeszítést is tudja tenni, értelme van az életének, még 80 felett is, még pápának sem kell lennie hozzá! Fontos a remény a szívünkben, a hit és a szeretet, melynek Jézus a sziklaköve. Mikor megválasztották a pápát, Jézus szavaira gondolt: Menjetek és hirdessétek az evangéliumot az egész világon! Emllékezzünk meg és imádkozzunk mi is a pápáért, Jézus ígéretének fáradhatatlan zarándokáért, ámen!
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése