356. A szeretet a legfontosabb

Üdv kedves Olvasó!
2003.október.05.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában voltam, Schindler atya prédikált. (Szent Lászlós óvodások tartottak kis műsort és a belvárosiak is átjöttek zenélni, énekelni, ezenkívül voltak siketek és nagyothallók Vácról és Bajáról is).
   Az evangélium a házasság szentségéről szólt, amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. Ezután prédikált Schindler atya, milyen sok különböző ember jár a templomokba. Fiatal és idős, gyermek és nyugdíjas. Sokmindenben különbözünk egymástól. Vagy talán nem is vagyunk annyira különbözőek?
Hisz mindannyiunkban ugyanazok az érzések váltakoznak.

Kapott Schindler atya ezzel kapcsolatban egy levelet, ezt olvasta fel: Volt egyszer egy sziget valahol egy nagy óceánon, ahol különféle érzések laktak. Gazdagság, vidámság, szomorúság, büszkeség, szeretet és még sorolhatnánk. Egyszer a sziget süllyedni kezdett. Mindenki mentőcsónakokba szállt, hogy elhagyja, csak a szeretet maradt még. Megpróbált felkéredzkedni a gazdagság hajójára, de az nem vette fel, mondván, hogy sok aranyat és ezüstöt visz. Utána a büszkeség hajózott el mellette, észre sem véve őt. Majd a szomorúság azt válaszolta, hogy neki egyedül kell lennie a hajón, annyira szomorú. A vidámság a nagy vidámkodás közepette nem is hallotta meg, mit kér a szeretet. Egyszer egy öregember ment el mellette, aki mit sem szólva felvette a hajójára. A szeretet megkérdezte a tudást, hogy ki is ez az öregember valójában. Erre a tudás nagy bölcsen azt felelte: az idő. Igen, az idő az, amely meghozza a szeretetet. Hosszú idő elteltével mindenki rájön, hogy a szeretet a legfontosabb. Ha életünkben körbevesz bennünket egy-két ember vagy akár több is figyel ránk, szeret bennünket. Szeretve lenni és szeretni nagyon fontos.

 Bukarestben járt Schindler atya és még sok helyen Romániában és Erdélyben, tapasztalva, milyen nagy a szegénység. Sok szegényt a városok peremére telepítenek ki, ne rontsák a város hírnevét. Sok ember mellett hajózik el manapság is a büszkeség, gazdagság hajója. De vannak emberek, akik felkarolják a szegényeket és segítenek rajtuk, mint például az albán származású Terézanya vagy Csíkszeredán egy asszony, aki harminc cigánygyerekről gondoskodik.
   Vigyázni kell magunkra is, szeretni kell önmagunkat is, ha majd szükség lesz ránk, segíteni tudjunk, ámen.
Viszlát!