359. Uram, add, hogy lássak!

Üdv kedves Olvasó!
2003.október.26.Vasárnap.
Szentmise
   Ma este fél hatkor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium a vak Bartimeusról szólt. Jézus Jeruzsálembe igyekezett Jerikót elhagyva, amikor tanítványai jelezték neki, hogy valaki szólítja. Egy koldus volt az, aki az út szélén ült és vak volt. Uram, add, hogy lássak!-válaszolta Jézus kérdésére Bartimeus, ami az volt, hogy mit szeretnél? A Bartimeus név jelentése: a Bar az azt jelenti, hogy valakinek a fia, a Timeus pedig görögül istenfélőt jelent. Tehát az Istenfélő fia.
   Mintha ebben az egy mondatban szerette volna összefoglalni az evangélista Jézus életét, belesűríteni ebbe az egy mondatba küldetését. Uram, add, hogy lássak! A mai világban is mennyire aktuális ez, szüksége van az embereknek arra, hogy lássanak.

   Radnóti Miklós mikor hadifogoly volt, egy kis kockás noteszbe írta verseit, mintha megérezte volna, hogy a fogság vége halál lesz. Hátha majd rátalál valaki vagy eljut valakihez ez a kis notesz. Az osztrák határ felé menet Schindler atya egyszer meglátott egy kis faluban egy csuklyás bronzszobrot, Radnóti emlékére állították, de sajnos körülötte eléggé el volt hanyagolva a környezet, sok volt a szemét. Érdemes itt megállni és megnézni ezt a szobrot, de érdemes lenne a környezetét is rendbehozni az ott élőknek.
   Jézus is mintha megérezte volna Jerikót elhagyva a jeruzsálemi úton menve, hogy keresztre feszítik majd, de még volt tennivalója, meggyógyítani a vak Bartimeust. Ahogy Radnóti is ráérzett arra fogolyként, hogy még nincs vége, még fontos, még kell tennie valamit, alkotnia. Ma is elmondhatjuk minden embernek, hogy még fontos vagy, tenned kell. Erre a fiatalok még annyira nem éreznek rá, de az idősebbeknek nagyon kell ez, hogy még fontos vagyok, szükség van rám, dolgom van, tennem kell.

   De nem csak Radnóti és a szentek, hanem az összes névtelen szent említést érdemel. Apák és anyák, akik felnevelték fiaikat, lányaikat. Egy hét múlva Mindenszentek ünnepe, gondoljunk ilyenkor ezekre a névtelen szentekre is, apáinkra, anyáinkra is. Bartimeusból is sok él közöttünk, a városban, utcánkban, tereinken, családjainkban. Lehet, hogy egy koldus az, akinek alamizsnát adunk, lehet egy milliomos, aki lelkileg szegény és egy jó szóra vágyik. Legyünk mi is Isten lámpása arra, hogy vigyünk egy kis fényt a környezetünkbe, s tudjuk azt, hogy még fontosak vagyunk, még tennünk kell, ámen.
Viszlát!