346. Az élet győzött

Üdv kedves Olvasó!
2003.április.20.Szombat. Vasárnap. Húsvétvasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, hogy reggel Mária Magdolna megtalálja az üres sírt és hírül adják, Krisztus feltámadt.
   Mit mond ez a kis evangéliumi történet kétezer évvel azután, hogy megtörtént? Kanyarodjunk vissza ötszáz évvel a történelembe, amikor Kopernikusz megalkotja világképét, hogy a világegyetem középpontjában nem a Föld, hanem a Nap áll. Ezzel évezredes tantételnek adta át a múltat. Ezek szerint nem a Föld és rajta az ember a központ, hanem valahol a világegyetem egyik szegletében kering a Föld, rajta szétszórtan az emberekkel. Nem is lennénk olyan fontosak? Ezek szerint Michelangelo alkotásai, a Sixtusi kápolna freskói, a Szent Péter bazilika kupolája, a Pharszoszi világítótorony, Szemiramisz függőkertje, Tolsztoj háború és békéje, Shakespeare szonettjei mind-mind semmik lennének? Igaza lenne az egyik valóságshow szereplőjének: Ki az a Michelangelo?

   Kellermayer professzort egyszer meghívták Amerikába, hogy tartson előadást. (Ez onnan jutott eszébe Schindler atyának, hogy a gyerekek gyakran megkérdezik tőle, létezik-e értelmes élet a földi életen kívül).
Az előadáson elmondta, hogy elméletileg lehetséges, de gyakorlatilag elképzelhetetlennek tartja, hogy még egy ugyanilyen praktikus, önmagáról tudó, önmagát felfedező élet létrejött volna valahol. Nem mi vagyunk a világegyetem középpontjában, fedezte fel Kopernikusz ötszáz évvel ezelőtt Krakkóban. De erre ki jött rá? Hát mi emberek, akik tudunk magunkról.
   Az ember telve reménnyel és hittel tegye mindennap dolgát, a küzdelmek ellenére is és alázattal hajtson fejet az előtt, amit nem tud. Jézus meghalt, de legyőzte a halált és harmadnapra feltámadt. Az élet győzött. Ebben a végső reményben éljük mindennapjainkat, ez a hit járja át szívünket.
   Nikosz Kazantszakisz krétai író tollából származik a következő idézet: Vigyázz mandulafa, ha idő előtt kivirulsz, megéget a tél hava! Ez azt jelenti, hogy mindenki várjon, tevékenyen és türelemmel éljen, élete előbb-utóbb gyümölcsöt hoz. Erre az Isten keresésre és útkeresésre neveljük gyermekeinket is, ámen.
(Még a tegnapi prédikációban hangzott el: Ábrahám és Izsák története szájról szájra terjedt, még abban a formában belekerült sokkal később a Bibliába; mint amikor Donaueschingentől elindulva egy szegletes kő szépen lecsiszolódva, kerekded formában megérkezik Bajára).

Viszlát!