461.Az indiánok hogyan szelidítik meg a vadlovakat

Üdv kedves Olvasó!
2009.június.07.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. A misét a bajai Liszt Ferenc és a celldömölki kórus tette ünnepélyessé. Két héttel ezelőtt volt Urunk Mennybemenetelének ünnepe, a prédikációban elhangzott egy példázat vagy inkább tanulságos kis történet a szeretetről. Az indiánok hogyan szelidítik meg a vadlovakat. Először csak figyelik, szemlélik, majd lassan közelebb mennek hozzájuk, simogatják, kézből etetik. Utána keresztbe fekszenek a hátukra, hason és szólongatják a lovat, hogy hó, hó, hó. Csak ezután ülik meg. A szeretet szelíden, lassan, csendesen alakul ki az indián és a vadló között, a szeretet kapcsolat, bizalom.

  Egy héttel ezelőtt Pünkösd vasárnapja volt, a császártöltési plébános helyettesítette Schindler atyát, aki Császártöltésen tartott német nyelvű misét. A prédikációban elhangzott, hogy minden ember bűnös és Jézus azért jött el, hogy az emberek bűneit magára vegye, mert az ember egyedül képtelen lenne megszabadulni ettől. A keresztváltság jelentősége, ennek megértése fontos életünkben és Jézus küldetésében.
   A mai szentmisén Szentháromság vasárnapja volt. Egy Istenben három személy. Szent Ágoston könyvet is írt erről. Ahogy a mai kórus együtt énekelt, szépen összehangolva, ez igaz a Szentháromságra is. Filozófiában, Kant említi az ideákat, hogy minden földi dolognak létezik egy alapja az ideák világában is. Természetes és természetfölötti. Kell, hogy legyen egy alap, Isten , melyből a dolgok kiindulnak. Hallottunk még a mintakövetésről, hogy a gyerekek azzá válnak, úgy élnek, hisznek, bíznak, ahogyan a szülői mintákat látják. Volt szó az öntörvényűségről, akik csak saját igazukat, javukat, boldogulásukat nézik, ez nem vezet sehová sem. A szeretetközösség, az együtt élés, ahogyan a Szentháromság is mutatja, az isteni alapokon nyugvó élet lehet csak üdvözítő. Ámen.

(Előző hétfőn, Pünkösdhétfőn a Szentlélek kiáradásáról is hallottunk, a Szentlelket egy jó édesanyához hasonlítva, mely vezet, óv, véd bennünket és tanít, ámen).
Viszlát!