2010.március.14.Vasárnap.
Szentmise
Ma délután 4 órakor mentünk misére a Barátok templomába, családi vasárnap volt. Schindler atya prédikált. Az evangélium az volt, amikor a tékozló fiú hazatér. A mi életünkben, a mi családjainkban is vannak fekete bárányok, akik kicsit kilógnak a többiek közül. Az a fontos, hogy mindig legyen ember, akiben megbíznak, aki helyreigazítja őket. Fontos az otthon is, ahová bármikor, bárhonnan haza lehet térni, ahol mindig várják az embert. Egy könyvben a szeretet öt nyelvéről írnak: szavak, szolgáltatás, ajándékozás, együtt eltöltött idő és érintés. Mindegyik nagyon fontos az emberek életében. Szavakkal is kifejezhetjük egymás iránti érzéseinket, érzelmeinket.
Egy nő panaszkodott a barátnőjének, hogy a férje soha nem mondja neki, hogy szeretlek. Ez a nő elmondta a férjének, a férfi pedig a másik nő férjének, mert jó barátok voltak. Így visszajutott a nő panasza saját férjéhez. A férj erre azt mondta feleségének, hogy házasságkötésük alkalmával már kimondta egyszer, s azóta nem szegte meg. A másik eset, amikor egy kisgyerek kapott egy kiskacsát, mindenhová magával vitte, ölelgette, de a kiskacsa közben megdöglött. Erre a kisgyerek nem tette le, hanem azt mondta: döglötten is szeretem. Ez két szélsőséges eset. Valahol a kettő között kellene megtalálni a középutat. A szolgáltatás is fontos két ember között, hogy adjunk a másiknak, ajándékozzunk is. Az együtt eltöltött idő, a beszélgetés is fontos, amit nem pótolhat az, hogy egymás mellett ülve nézzük a tévét. Nagyon fontos az érintés, mely talán a legbensőségesebb kapcsolat lehet két ember között. Egy kutatás szerint kétszer jobban gyarapodtak súlyban azok a kisbabák, akiket anyukájuk becézett és simogatott. Mi is figyeljünk oda életünkben a tékozló fiúkra, fekete bárányokra és a szeretet öt nyelvének gyakorlására. Nyissuk meg szívünket, mint ahogy az apa is a tékozló fiú előtt, szavakkal ajándékozzunk, szolgáltatással beszélgessünk, simogassunk szeretetünkkel. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése