2010.január.21.Csütörtök.
Ökumenikus imahét
Ma reggel röviden összegzem az elmúlt négy nap prédikációit. "Ti vagytok erre a tanúk..." (Lk, 24:28) Ez a jelmondata az idei ökumenikus imahétnek. A nyitó Istentisztelet a Református templomban volt vasárnap este 5 órakor, Retkes Zsolt belvárosi káplán prédikált. A mai világban a halál kultusza van jelen, az értékeket hordozó kereszténységnek sok feladata és nagy felelőssége van, hogy jel lehessen az emberiség számára. Hétfőn Schindler atya prédikált, szintén a Református templomban. "Egy prédikátor mondta egyszer: Menj fel a szószékre, üssed be a szöget és gyere le." Ígéretet tett, hogy az ő prédikációja nem lesz ilyen gyors. A kommunikációról beszélt. Amikor Jézus csatlakozott feltámadása után az emmauszi úton két beszélgető tanítványhoz, figyelmesen hallgatta őket. Amikor elérkezettnek látta az időt, érdeklődni kezdett, megkérdezte őket, hogy miről beszélgetnek, hová tartanak. Nagyon is jól tudta mindezt, de kíváncsi volt ezekre az emberekre.
Sokszor tapasztalja az ember, hogy nagy szükség van arra, hogy meghallgassunk másokat, kiönthessék valakinek a szívüket. Egyszer egy temetésen volt az atya, amikor az özvegyasszony elkezdett mesélni férjéről, életükről, gondjaikról, bajaikról. Egy órán át mesélt, közben néha sírva is fakadt, de kiöntötte a szívét. Az atya pedig csak hallgatta együttérzően. A végén azt mondta az asszony, hogy látod lányom, milyen jó néha meggyónni! A beszéd tudományát már az ókorban is oktatták, nagy hangsúlyt helyeztek rá. Jól kommunikálni, kifejezni tudni magunkat, nagyon fontos dolog. Sokszor az emberek nem értik meg egymást, elbeszélnek egymás mellett, melyből sok konfliktus és probléma adódik. A napokban látott egy filmet a tévében az atya, melyben a rossz kommunikáció következtében férj és feleség került nehéz, kellemetlen helyzetbe. A feleség azt hitte, hogy férjének szeretője van, de nyíltan nem beszélt róla. A férj pedig nem értette, hogy felesége miért viselkedik ilyen furcsán vele. Elkezdett kocsmázni, felesége vízzel telt vödröket tett az előszoba ajtóba, mézzel kente föl a padlót, hogy hazaérkező férje elessen. A férj barátja pedig szeretőt javasolt a férfinek, hogy akkor felesége majd máshogy bánik vele. És még sorolhatnánk a meg nem értésből származó vígjátéki jeleneteket.
A tekintet is beszél! Amikor egy ember nyugalmat hordoz, hatással van másokra is. Vietnámban történt, amikor az őserdőben, dzsungelben az amerikai katonák harcoltak a vietkongokkal. Hat buddhista szerzetes ment át a frontvonalon, lassú léptekkel, libasorban haladtak, kopaszra nyírt fejjel, szegényes öltözékben. Ahogy mentek át a rizsföldeken, a szemben harcoló felek, az amerikai katonák is, szép sorban leeresztették a fegyverüket. A megemlékezés írója is ott harcolt a frontvonalban, mint mondja, átragadt rájuk a szerzetesek nyugalma, elég volt aznapra az öldöklésből. Van még egy történet, mely egy lóidomárról szól. Sokáig nagyon nehezen szelidítette meg a lovakat, de egy idő után észrevette, hogy amikor szemben áll a lovakkal, azok vadak lesznek, míg amikor kissé oldalra fordulva nézi őket, szelídek. Így bármelyik vadlovat fel tudta nyergelni 25 perc alatt. (Lopakodó Hold) Cirkuszban is bemutatta ezt a tudományát. De egyszer nagyon izgult, amikor először lépett fel vele, hogy mi lesz, ha nem sikerül a mutatvány. Amikor meglátta a porondra bejövő ló szemében azt, hogy a ló mégjobban fél tőle, elszállt a félelme. Amikor érezzük, hogy valaki még tőlünk is jobban fél, bátrabbak leszünk. Mindenkiben van egy kis félelem, izgalom. Jézusban bátrak lehetünk, akiben szeretet lakozik, az nyugodt és békés.
Az emberekben létezik egyfajta homogenitás, szinkronicitás (szün kronosz), azonosság. Rezonál egyik ember a másik lelkére. Létezik híd lélektől lélekig. Amikor Jézus az emmauszi úton ment a tanítványokkal, nyugalmat és erőt árasztott. A tanítványok már közben is érezték, de amikor Jézus eltűnt a szemük elől, akkor töltötte el őket a teljes bizonyosság. Ennek a napnak a jelmondata egyébként: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Az első nap jelmondata:" Mit keresitek a holtak közt az élőt?" Tanúságtétel az élet ünneplésével (1.nap) Tanúságtétel élettörténete elmondásával.(2.nap) Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése