2010.április.25.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Az evangélium a jó pásztorról szólt. Az egyiptomi fáraókat is már egy bottal a kezükben ábrázolták, csakúgy, mint a pápákat is manapság. De ki lehet a jó pásztor? Kiss Ulrich jezsuita szerzetes elmélkedett egyszer ezen és írta le. Korunkban talán jó menedzsernek neveznénk. A jó menedzser megbízik munkatársaiban, másrészt jól ismeri őket. Harmadrészt jó fizetést ad nekik, habár itt Jézusnak az örök életre tett ígéretével senki sem vetekedhet. Negyedrészt hűséges hozzájuk. Végül pedig nem a saját erejében bízik, hanem egy nálánál nagyobb hatalomba helyezi bizalmát, erejét. Jézus szerint ezek a jó pásztor ismérvei és akkor ez az öt szempont jellemzi a jó menedzsert is. A mai világban az embernek kétségei vannak, hogy van-e jó pásztor, aki összefogja a juhokat. Kétségei vannak, hogy ő lehet-e jó pásztor, az egyes ember? Nem szabad föladni a reményt ezt illetően. Amikor egy főnök kiskirályként viselkedik alkalmazottai felett, akkor és kétségeink közepette is, Krisztust kell megtennünk főnökünkké.
Nagyon sok bírálat éri ezzel kapcsolatban manapság az egyházat is, hogy tudniillik sok a probléma. Lehetne mondani, hogy hála Istennek, van miért dolgozni. Patacsi Gábor kalocsa-bácsi érsek tollából származik, hogy a török hódítás előtt, 1526 körül mintegy 300 plébánia működött az érsekségben, ez 1733-ra, tehát 50 évvel a török hódoltság megszűnése után pár tucatra csökkent. Óriási pusztítás volt, de a romokon mégis új élet fakadt. Patacsi Gábor egyébként Rómában tanult és a Szerémségből származott. Abban az időben felrobbantották a kalocsai székesegyházat is, tehát szó szerint nem volt hol aludnia az érseknek. Akkoriban annyira rossz volt a közbiztonság a környéken, hogy puskával az oldalán járt, aludt az érsek. A török után állandósuló kuruc-labanc harcok is dúltak akkoriban, Rákóczi idejében. De az emberek elkezdtek zarándokolni a szent helyek felé. Újrakezdtek a romokban heverő egyház és ország talaján. A héten a katymári Vodicán tett kirándulást az atya, amit 2006-ban újítottak fel. Gyönyörű hely, nem kell az országhatárokon túlra menni, messzire, mert itt a közelben is rengeteg szép látnivaló van, akinek nyitva van a szeme rá. Nagyon sok hely van Vodica, Hercegszántón, Dusnokon és még sorolhatnánk.
A török hódoltság idején sokat elpusztítottak, de a nép elkezdett zarándokolni a szent helyek felé és a romokon új élet fakadt. Az egyház és az ország újjáépült, újrakezdett. A ma sokat szidott egyháznak a deficitek mellett bevétele is van bőségesen. Zarándoklat, új élet, újrakezdés, újjáépülés. A 2006-ban felújított katymári Vodica, de a hercegszántói is, valamint a mi felújított Vodicánk is erről tanúskodik.
A mai konzumidióták virtuális világában, amely nem valós, az ember kezd elszakadni a természettől. Régen gyalog zarándokoltak az emberek, közel álltak a természethez, annak részeként, ritmusában élték életüket. Az Atya, Jézus a jó pásztor. Senki nem szakíthat el semmit az Atyától, mert az övéi vagyunk. Jézus a jó pásztor most is támogatja minden jó törekvését az egyháznak, családnak, társadalomnak, ha hagyjuk, akarjuk, engedjük, ámen.
(Szent György napja volt a héten, búzaszentelés és áldás, ebben az időben hajtották ki először a legelőre a jószágot).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése