2009.november.22.Vasárnap. Krisztus Király
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangéliumban arról volt szó, hogy Jézus Pilátus előtt áll. Vállalja gyengeségét, nem akarja magát királynak neveztetni. Az Ő országában nem lesz hatalmi vetélkedés. A mai világ azt sugallja, hogy versenyezz, legyél magabiztos, sikeres, egészséges. Ha valaki levert, azt megbélyegzik. Egy üzletember megsérülhet síbalesetben, de levert nem lehet. Minden embernek vannak mélyrepülései, mindenki lehet beteg, gyenge. A mai világ sugallata ellenére meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat, hiszen nem lehet megítélni az egyes embert bizonyos megbélyegző jelzők alapján. Minden emberben végtelen csoda és titok rejlik. Amiként Jézus és a héten említett, ünnepelt Szent Erzsébet is felvállalta gyengeségét (Szent Erzsébet ispotályt is alapított a gyengék, betegek ápolására), úgy mi is higgyük el, hogy mégha vannak mélyrepüléseink, levertek, gyengék, betegek is vagyunk, ebben a gyengeségben is megmutatkozik Jézus ereje, ámen. (Mint ahogy minden ember titkot, csodát rejt).
Az előző két vasárnapi szentmisén is voltam. Az egyiken arról prédikált Schindler atya, hogy a német kitelepítések idején volt egy kislány, a Rózi, aki szegénységben élt a szüleivel. Elérkezett a bérmálkozás ideje és minden lány felvette a legszebb fehér ruháját erre az alkalomra. De Rózinak csak fekete ruhája volt, sírt is szegény, hogy mit fognak majd szólni a többiek. A legjobb barátnője, Mári, szüleivel elhatározta, hogy nem hagyják egyedül a bajban Rózit és ő is fekete ruhát húz majd, hogy Rózi ne legyen egyedül. Így segítette ki a bajból Mári a Rózit. Volt még egy történet, hogy egy férfit orosz hadifogságra vittek sok-sok évre. Mikor hazaért rövid szabadságra, egy meleg kabátot akart magával visszavinni. De mikor hazaért, nem találta a kabátját, szülei is kitelepültek Németországba, családjával együtt. Megtudta a címüket és írt nekik, hogy küldjék el a kabátját. Igen ám, csakhogy a kabát olyan nagy volt, hogy egyszerre nem fért bele a csomagba, amit fel lehetett adni. Ezért szétfejtették darabokra és darabokban küldték haza. A férfi pedig itthon összevarrta a kabátot. (Rózi történetéhez még az is hozzátartozik, hogy anyukáját éjjel mellőle vitték el az ágyból kitelepítéskor és nagyszülei nevelték fel). Mi is így foltozzuk, varrjuk össze életünket és segítsük egymást a bajban, mint ahogy Rózi és Mári tette, vagy a hadifogságból hazatérő férfi és családja. Tartsunk össze, mint ahogy a kitelepített németek is tették.
A másik vasárnap körlevelet olvasott fel Szent Erzsébetről, de rövidke prédikációt is hallhattunk. Fontos a munkánk, feladatunk az életben, felelősek vagyunk érte, felelősséget kell vállalnunk életünkért. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése