2009.június.28.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, hogy Jézust megérintette a tömegben egy vérfolyásban szenvedő asszony és meggyógyult. Ez az asszony hitt az életben és a gyógyulásban. Manapság is így van ez az emberekkel, vannak, akik hisznek a csodában és mások nem. Három önéletrajzot, monográfiát olvasva, röviden összefoglalva: Arthur Köstler nagyon termékeny író volt, rengeteg könyvet írt, számontartott, elismert ember volt korában, jeles emberek előtt is, mégis önkezével vetett véget életének. Márai Sándor egész életében a hit fontosságáról írt, végül Amerikába került és utolsó sorai úgy hangzottak, hogy az élet fabatkát sem ér, önkezével vetett véget életének. És végül, de nem szembeállításként ezzel a kettővel, csak felmutatva a harmadik életrajzot is, mely Cseh Tamásé, akit már a múlt héten is említettünk: az élet csodájáról, nagyszerűségéről ír, amint a Bakony erdeiben üldögélve egy sziklán trillázik fölötte egy madár.
Minden élni akar, a bogarak és növények, emberek zsigereikben az élet, mozgás. Ha egyszer a másvilágra kerül és ismeretlen lények megkérdezik majd tőle, milyen az élet, ő azt fogja nekik tanácsolni, ha tehetik, próbálják ki egyszer, milyen is az, hogy élni, mert nagyszerű dolog. Ő nem tudja, hogy akit születésétől fogva haláláig a balsors üldöz, az hogyan vélekedik erről, de ő emeli kalapját az élet előtt. Mint amikor a vérfolyásos asszony, aki hitt az életben és a csodában, amikor megérintette Jézus ruháját és Jézus, aki az élet csodájáról beszélt, egész más a viszonyulása a beteg, de akár egyéb más problémákkal küzdő embernek is a világhoz, élethez, ha hisz ebben a csodában. Mi is tudunk a saját környezetünkben, családunkban Jézushoz hasonlóan csodát és hitet tenni az élet mellett, ámen. (Volt még egy olyan gondolat is, hogy aki sokat gyűjt, az sem bővölködik, aki keveset gyűjt, az sem szűkölködik; az evangéliumban pedig elhangzott még Jairus leányának a feltámasztása, hogy ez a leány csak aluszik, kelj fel kislány, talita kumi!) (És a kislány felkelt, adjatok neki enni).
(Két héttel ezelőtt Páduai Szent Antal ünnepe volt, nem volt mindig egyértelmű, hogy mit is ünnepeljenek ilyenkor, amikor egybeesett Úrnapjával. Szent Antal biztosan azt mondta volna, hogy szóljon a prédikáció az evangéliumról. Szent Ferenc korában élt, sok csodát tett. Akkor sok fiatalember adta fel addigi dorbézoló, pompás, gazdag életét és állt be szegény szerzetesnek Assisi Szent Ferenc nyomdokain. Kell az embernek életében egy zsinórmérték, amilyen a tízparancsolat is, Isten tanítása, az evangéliumok. Aki legyint Istenre, az önmagára is legyint. Hogyan lesz a valóságos Jézusból, a fejünk alá párnát téve először csak legendás, később mesebeli alak? Ez az egész csak mese, legyintenek sokan, de aki Istenre legyint, az önmagára is legyint. Kell, hogy az életünkben legyen egy zsinórmérték, ez Isten, Jézus és az evangéliumok. Ámen.
Egy héttel ezelőtt Cseh Tamásról, életéről és megtéréséről hallottunk. Belevetette magát az élet sűrűjébe, kiégve bandukolt az utcán, harmincévesen, színesre festett emberi álarcban, roncsként, ammikor megkérdezte magában: hogyan kell élni, ha létezel Istenem, mondd meg, Te most biztosan szeretettel nevetgélsz valahol rajtam, de válaszolj! És észrevette, hogy egy templom előtt áll éppen, a Krisztina körúton. Lassan felbaktatott a lépcsőkön és bent leült a templomban, hallgatott a csendben, a templom hűvösében. Másfél órát ült ott teljesen egyedül, új emberként, újjászületve jött ki onnan, tudta, hogy van Isten! Nagyszerű érzés volt ez. Tudta, hogy egyedül nem megy, csak Istennel!
(Volt még egy gondolat a mai misén, hogy Cseh Tamás ott a Bakonyban üldögélve, a természet és az élet nagyszerűségét szemlélve, arra gondolt, hogy emberek, nem kell mindent betonnal és műanyaggal leönteni, hagyjuk lélegezni, élni a Földet. Amikor megszúrja az ujjunkat egy tövis vagy hozzáérünk a földhöz, együtt élünk vele, a részeként).
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése