2009.augusztus.09.Vasárnap.
Szentmise
"Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért." (Jn 6, 41-51)
Az ember könnyen elcsügged, elbizonytalanodik. Isten ismeri az embert, és a csüggedteknek különösen is támaszt kínál. Talán nem úgy, ahogyan én magam várom, de gyengéden és határozottan. Táplál, megerősít, hogy új útra küldhessen. Most különösen bátorítást adhatnak az Élet Kenyeréről szóló szavak, Isten nem hagy egyedül a pusztában. Jézusban az élet szavaival fordul hozzánk. A hitben közösségben vagyunk a feltámadt Krisztussal, és ezzel részesültünk az ő életében. Az Oltáriszentségben olyan eledelben részesedünk, amely nem ebből a múlandó világból való. Túlemelkedik ezen, igazi tartalmában, ez Jézus Krisztus, már az örök élet jelenlétét hirdeti. Ennek az eledelnek az erejéből mindig újra útnak tudunk indulni Isten felé.
(Ezen a vasárnapon sem voltam a Barátok templomában, ez a jegyzet is az MKR prédikációja alapján készült, aznapi. Lejegyezve:2009.október 11, vasárnap, 20:46)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése