477.Hát nem lángolt a szívünk?

Üdv kedves Olvasó!
2010.január.21.Csütörtök.
Ökumenikus imahét
   Csütörtökön az evangélikus templomban Retkes Zsolt belvárosi káplán prédikált. "Elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban Róla szólt." "Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Semmi sem szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől! Nap mint nap meg kell élnünk hitünket. A szenvedéssel együtt küzdeni, mint ahogy Jézus is tette, ebben is megmutatkozik Isten szeretete. A valóságos Jézus jelen van életünkben, mindennapjainkban, ahogy ezt a mai és az egész heti összejövetel is megmutatja, egységben az erő.

   Pénteken a Baptista imaházban Schindler atya prédikált. "Jézus... feltárta előttünk az írásokat." "Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?" Az emmauszi úton lévő tanítványokban a gyász munkált. Elvesztettek valamit, egy álmot, amiben hittek. Így van ez velünk is, a másik személy részünkké válhat, elvesztése fájdalmat okoz. Amikor Jézus csatlakozik hozzájuk, olyan ez, mint egy fénycsóva megjelenése, mint a hajnali pirkadat. Amerikában volt egyszer egy iskolai mészárlás, Patrick Perdi által. Később az iskolában volt egy olyan játék, amit a gyerekek játszottak és perdizésnek hívtak. Sokszor az udvaron lévő hinta láncának a csörrenésére is ijedten összerezzentek. Szent Patrik napján az az érzésük volt, hogy a gyilkosnak állítanak emléknapot. Akárhogyan is nézzük, ezek csak egyes esetek, az emberek alapvetően jók. Nem igaz az, hogy az ember embernek farkasa, mégha a világháborúkat is nézzük. Az emberek jók, társra, melegségre, szeretetre vágynak, mindegyik.

   Az emmauszi tanítványok szíve lángolt, mikor hozzájuk beszélt, Pascal fénycsóvája, Kosztolányi "szájtátva álltam", Mózes égő csipkebokra, az Úr vendége voltam (szintén Kosztolányi). A Bibliát olvasva Jézus a feltámadás után mindig több embernek jelenik meg egyszerre (Mária Magdolnát kivéve). Az ember még a cella rácsai mögött is megtalálhatja a szeretetnek az érzését, erejét. A közösség, egység ereje. (Első prédikációjában beszélt még az atya a csúnya beszédről is, amellyel másoknak, de önmagunknak is rosszat teszünk. Teremburáját, teringettét, az iskoláját!) Ámen.
Viszlát!