463.Ismerjük fel a másik ember titkát, csodáját

Üdv kedves Olvasó!
2009.július.05.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Márk evangéliumából volt a részlet, mely arról szólt, hogy Jézus felolvas a zsinagógában, ahol megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy nem hisznek neki, amikor az elérkezett időről beszél. Nagy tudással és bölcsességgel jelenti ki ezeket a titkokat, megkérdőjelezik az emberek, hogy honnét veszi ezeket, hiszen ez csak az ács fia. Senki sem lehet próféta a saját hazájában.
   Ugyanezzel a megdöbbenéssel nézhetünk szét a mai világban is, amikor az igenis fontos ember, fellépve a villamosra, csak egy utas lesz a sok közül. Vagy belépve a nagyáruház ajtaján, csak egy vásárló. Az orvosnál csak egy beteg. Ahogyan Jézus titkát, csodáját, küldetését nem ismerték fel, ugyanúgy a mi titkunk, csodánk is rejtve marad. Egy vagyunk a sok közül, utasok, vásárlók, betegek és még sorolhatnánk a példákat. Régen fontos, elismert volt az ember, ott ahol élt. Felmenőiről, erőfeszítéseiről.

   Tegnap jegyeskurzuson azt mondta a plébános atya a jegyeseknek, hogy segítsék élni egymást. Talán ez az egyik legfontosabb dolog a házasságban. Mi is azon legyünk, azért imádkozzunk, hogy felismerjük, hogy a házastárs, testvér, szülő, gyermek, barát sokkal több annál, mint aminek látjuk, hisszük. Legtöbbször erre csak akkor jövünk rá, amikor már nincsenek velünk. Két levelet hallottunk felolvasni az aradi tizenhárom vértanúk tollából, amit hozzátartozóiknak írtak, egy feleségnek és egy sógornak, kivégzésük előtt pár órával.
Leírják azt, hogy milyen csodát jelentenek nekik, most, hogy már nem találkozhatnak többé. Jézus, az ács fia, akinek saját falujában sokan nem ismerték fel a titkát, imádkozzunk, hogy mi felismerjük a másik ember pótolhatatlanságát, ámen.
Viszlát!