2010.április.18.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. János evangéliuma volt, amikor a tanítványok halászni mentek Jézus feltámadása után. Jött egy idegen koldus és enni kért tőlük, majd mondta nekik, hogy vessék ki hálójukat a hajó jobb oldala felé. Mivel nem volt ennivalójuk, megfogadták a tanácsot és annyi halat fogtak, hogy roskadozott a hálójuk, alig bírták a partra kihúzni. Számszerint 153 halat fogtak. A parton ekkor már, parázs fölött hal sült és kenyér is volt mellette. Jézus megvendégelte őket. Ekkor már, tudták, hogy a feltámadt Úrral találkoztak, Jézussal. Jézus háromszor is megkérdezte ekkor Pétert, hogy szereti-e őt. Péter mindháromszor azt válaszolta, hogy igen, szereti. Ekkor Jézus azt mondta, hogy akkor legeltesd juhaimat. A tanítványok között ott ült János is, Péter megkérdezte Jézustól, hogy vele mi lesz. Ne törődj vele, a magad dolgát csináld, minden úgy van jól, ahogy van, válaszolta Jézus. Péternek még elmondta, hogy amíg fiatal volt, felövezte magát és oda ment, ahová akart. Idős korában felövezik majd és oda viszik, ahová nem akar menni, ezzel utalt, hogy vértanú lesz az Úrért.
Benyik György evangélium értelmezését olvasta fel az atya, ez az evangélium arról szól, amit János az első század végén írt, hogy ekkor teremti meg, rakja le az alapjait Jézus a mai egyháznak.
A héten bencések találkozója volt, ahol egy bencés szerzetes is részt vett, egy különös kérdést feltéve. Volt hazánkban egy pannonhalmi tanító, Szigeti Kilián, aki megírta az összes orgona történetét Magyarországon, így a Barátok templomában lévőét is, ezenkívül még sok könyvet írt. Ő volt a tanára ennek a bencés szerzetesnek is, aki a találkozó alkalmával az ünnepi mise után megkérdezte az ott orgonáló Leányfalusi Vilmost, hogy hallott-e már Szigeti Kiliánról. Az volt a válasza, hogy igen. Miért volt fontos ezt megkérdezni és miért volt olyan jóleső érzés utána ennek a bencés szerzetesnek a lelkében? Morfondírozott el ezen az atya. Valószínűleg azért, mert akkor nem volt hiábavaló az a négy pannonhalmi év, amikor Szigeti Kilián őt tanította, hiszen ismert, elismert mások által is az ő tanára.
Van még egy történet, telefonos kérdezőbiztos jelentkezett be nála a héten, hogy áramszolgáltatókkal kapcsolatban feltenne pár kérdést. Először nem akart válaszolni az atya, hiszen sok dolga volt, meg ezt amúgy is olyan felesleges időfecsérlésnek érezte, de aztán mégis kötélnek állt. Negyed óráig tartott a beszélgetés, minden kérdésre készségesen válaszolt. A kérdezőbiztos a végén rákérdezett, hogy ugye Ön a plébános? Igen-volt a válasz. Megtenné azt értem, hogy mond egyet? Én is mondok Önért egyet. De lehetett érezni, hogy ezt könnyekkel küszködve kéri a telefon másik oldalán, Budapestről ez az ismeretlen ember. Kapaszkodni akart valakibe.
A hétköznapok szürkesége, gondok közepette is érdemes csinálni, mert ahogy a tanítványok közé újra eljött a feltámadt Krisztus, hitet adva nekik, úgy a mi életünkbe is jöhet valaki holnap, aki azt mondja, vesd ki a hálódat és annyi halat fogunk majd, hogy alig bírjuk. Sokan fogódzót, támaszt keresünk, sőt mindenki azt keres. De mi is lehetünk támasza valakinek, akinek ránk van szüksége. Mindenkinek megvan az embere. Jézus is emberhalászokká tette tanítványait. Vessétek ki a hálótokat a hajó jobb oldala felé és 153 nagy halat fogtak. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése