513.Ti adjatok nekik enni!

Üdv kedves Olvasó!
2011.július.31.Vasárnap.
Szentmise
   Ma délelőtt fél 11-kor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium a kenyér és halszaporításról szólt. Jézust nagy tömeg követte, késő estig hallgatták és megéheztek. Tanítványai azt mondták neki, csak öt kenyerük és két haluk van. Hogyan vendégelhetnének meg több ezer embert? Későre jár, sivár a vidék, el kellene küldeni az embereket a közeli falvakba, hogy ott szerezzenek enni. Ti adjatok nekik enni!-mondja Jézus. Végül minden ember jóllakott és 12 teli kosárral összeszedtek a maradékból. Mi is történt ott valójában? Hogyan is történt? Teszi fel a kérdést minden ember ennek a történetnek a kapcsán és még a papok is elgondolkodnak ezen.

   A tanítványok első reakciója mondhatni természetes, képtelenségnek tartják, hogy többezer embert jóllakassanak öt kenyérrel és két hallal. Nem áll módjukban, nincs tehetségük hozzá, ezért válaszolják Jézusnak, hogy későre jár, sivár a táj, küldje el az embereket a közeli falvakba enni, mint Korazinba.
A Genezáreti-tó partján, egy csodaszép helyen van a történet helyszíne, itt játszódik. Februárban volt egy kiránduláson Izraelben az atya és ezen a helyen is jártak. A 4. században, egészen pontosan 385 és 395 között egy spanyol szerzetesnő, Egeria zarándokolt ezeken a tájakon és írt feljegyzéseket, melyről egy montecassinói bencés szerzetes emlékezett meg. Csodálatos hely, ahol hét forrás fakad, gazdag halakban. Itt emeltek is egy oltárt, amely fölé templomot emeltek  később és egy gyönyörű padlómozaik állít emléket a kenyérszaporítás történetének, mely öt kenyeret és két halat ábrázol. Az atya egyik útitársa, Korzenszky Richárd is emlékezik egyik levelében a helyre, amely megrendítő és elgondolkodtató. Tabghának hívják ezt a várost.

   Szóval azt mondja Jézus a tanítványoknak: Ti adjatok nekik enni! Ez egy tipikus Jézusi mondat. Nektek kell segíteni, képesek vagytok rá, módotokban áll, meg van hozzá a tehetségetek. Hinnetek kell benne. Ezeknek az embereknek rátok van szüksége. Az odafigyelésre, szeretetre, tiszteletre van szüksége a másik embernek. Még ha valaki a legveszedelmesebb bűnöző is, minden ember élete legnagyobb részében odafigyelést, szeretetet koldul. Mások nélkül semmik vagyunk.
   Umberto Echo írja: "A másik ember bennünk van." A másik tekintete és válasza nélkül nem tudhatjuk meg, kik is vagyunk. (Miben hisz, aki nem hisz?) Tegnap két esküvő is volt a templomban és a fiatal pároknak is valami ilyesmit mondott az atya. Figyeljünk oda egymásra, adjunk szeretetet, megbecsülést, hogy érezze a másik, szükség van rá, fontos a személye. Így lesz önbecsülése, hite, megfelelő önértékelése. Higgyük el magunkról, hogy módunkban áll megtenni a dolgokat, képesek vagyunk rá, van rá tehetségünk.

   Legyünk bátrak és tudjunk ajándékok lenni a másik ember számára. Tükrök vagyunk egymásnak, minden rezdülésünk a másik emberben nyer értelmet és az övé bennünk. Ajándékozzuk oda magunkat és Jézus szavaihoz, miszerint: Ti adjatok nekik enni! mi is vállaljuk fel ezt a "zarándoklatot". Ámen.
Viszlát!