2011.június.26.Vasárnap. Úrnapja
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikál. Amikor visszaemlékezik gyermekkorára, Nemesnádudvaron az Úrnapi körmenetekre, mindig az jut eszébe, hogy az elsőáldozók rózsaszirmokat szórtak. A kisgyerekeknek akkor végeérhetetlennek tűntek ezek a körmenetek, az új cipő szorított és a porba süppedt, csakúgy a fehér ing és nyakkendő is. A fekete öltönykabát vonzotta magához a tüzesen szikrázó, izzó napsugarakat. Magyarországon van egy hely, Budaörsön, ahol minden évben szokás ilyenkor, 2 km hosszan virágszőnyeget terítenek gyönyörű virágokból, amelyeket előző héten leszednek már és hűvös helyen egy pincében tartanak, vízzel permetezve, hogy frissek maradjanak. Különféle alakzatokat formálnak a virágokból. A virágok mindig az ünnepet jelentik, rózsák, pipacsok, mezei virágok.
Van egy kis falucska Fürchtenwald, ahol minden évben résztvesz a falu apraja-nagyja a körmeneten. Az atya csodálkozott is, mikor egyszer ott járt, mert olyan sokan voltak, hogy ki marad akkor otthon. Csak a betegek-mondták neki, mert mindenki résztvesz a körmeneten. Kassák Lajos írja egyik versében, hogy földi és égi barát. Mindkettő szükséges, mert különben magányos az ember. Ha van földi barátja, de nincs égi és ha van égi, de nincs földi. Fontos az életünkben Isten és az emberi találkozások. Az ünnep az mindig találkozás. Az oltáriszentség gravitációja vonz magához ilyenkor, a tabernákulum. Mindenki a legszebb ünneplő ruháját veszi fel. Ilyenkor abbahagyja az ember a hétköznapok harcait, úgymond feladja a harcot és alázatosan lehajtott fejjel közeledik Istenhez, hogy ünnepeljen. Közeledik a szentségi Krisztushoz. Mint a búvár, alámerül a lélek mélységeibe. Nem az ellenfél gyengeségén, hanem a saját erőnkön múlik a dicsőség, a mi erőfeszítésünk kell Isten áldásával. Babits Mihály is írja egyik versében, az Úr nem ment el, itt van velünk. Keressük Istent szüntelen és ismerjük fel embertársainkban, ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése