511.Nem csak konkoly van

Üdv kedves Olvasó!
2011.július.17.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. A búza és a konkoly példázatáról volt szó az evangéliumban. Volt egyszer egy bölcs ember, akinek fiatal korában forradalmi gondolatai voltak, meg akarta változtatni az egész világot. Aztán élete derekán már csak a közvetlen környezetét, családját, barátait szerette volna megváltoztatni. Élete vége felé azért imádkozott Istenhez, hogy add Uram, hogy meg tudjak változni.
   Mi lenne, ha a diák azzal foglalkozna, hogy tanuljon és nem azzal, hogy rossz a tanár; mi lenne ha, az ember nem akarná megváltoztatni az egész világot, hanem beérné a közvetlen környezetével; mi lenne, ha a szobrász csak a szobor kifaragásával foglalkozna?

   Van egy történet, melyben egy tudós professzor pihenésképpen hajózni megy. Egy halászemberrel vitorláznak, amikor megkérdezi tőle a professzor: Ismered-e a történelmet? Nem-feleli a halász. Akkor elvesztetted a negyed életedet. Hát a csillagászatot ismered-e? Nem-feleli a halász. Akkor elvesztetted életed felét. Hát a filozófiát ismered-e? Nem-feleli a halász. Akkor elvesztetted életed háromnegyedét. Egyszer csak nagy vihar kerekedik. Az izmos halász megkérdezi a professzort: Tud úszni? Nem-válaszolja a professzor. Akkor elvesztette az egész életét.
   A minap egy orvost riasztottak éjjel, aki kiment a beteghez, pedig nem is volt szolgálatban, csak úgy szívességből. Vannak még lelkiismeretes, jó orvosok, tanárok, mesterek, papok.
   Felejtsük el a "mindent" szót. Nem lehet és nem is kell mindent tudni és megtanulni. Sokszor ítéletet mondunk mások felett, a konkolyt vesszük észre. Csak nehogy úgy járjunk, hogy a végén kiderül, nem tudunk úszni. "Nem csak konkoly van." Ámen.
Viszlát!