516.Én kinek tartom Jézust?

Üdv kedves Olvasó!
2011.augusztus.21.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, amikor Jézus Fülöp-Cezáreájába ment, s a nyáron is havas Hermon-hegy lábánál (É-Izrael) feltesz egy kérdést tanítványainak: Kinek tartatok ti engem? Abban az élethelyzetben és kultúrkörnyezetben szinte természetes volt a válasz, valakik Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, Jeremiásnak vagy egy prófétának tartanak. Ekkor megszólítja Péter apostolt is, s az így válaszol: Te vagy a Krisztus!
   Miért is teszi fel Jézus ezt a kérdést, hogy kinek tartatok engem? Nem arra kíváncsi, hogy úgy általában az emberek kinek tartják, azt majd úgy is megmondják. Arra kíváncsi, hogy a közvetlen környezetében lévők, akikkel mindig együtt van, mit gondolnak róla, kinek tartják őt. Még Jézusnak is fontos ez. Minden embernek fontos az, hogy tudja, mit gondolnak róla, értik-e őt azok, akik közel állnak hozzá. Legalább egy valaki. Az ember csak úgy állhat meg a saját lábán, ha vannak, akik szeretik és megértik.

   Péter végül is megérti Jézust. Ő a fix pont Jézusnak. Péterek nélkül nem megy. Kell a fix pont mindenkinek, az érzelmi biztonság. Valaki, akit mindig felhívhatunk, akinek öregen is ugyanolyan szépek és jók vagyunk. Firenzében, a Szent Márk domonkos kolostor is nekik ajándékozta Fra Angelico fiesolai dominikánus szerzetes képei, akit megkért Cosimo Medici is, hogy építsenek még egy kolostort, amiben szeretne egy cellát magának. Ebbe a kis cellába a háromkirályok hódolatát a kis Jézus előtt festette meg Fra Angélico, amint az egyik király megcsókolja a kis Jézus lábát, mintegy hasoncsúszva. Tehát a kép az alázatról tanúskodott. Nagyon szeretett ebben a cellában lenni és meditálni, imádkozni Medici, a festmény felhívta a figyelmét arra, hogy nem a pénz, bankok a fontosak az életében, amelyek Brüsszeltől Londonig, Firenzén át az övé, hanem a fix pontja neki ez a kolostor és cella volt, amelyben közel került Jézushoz. Felajánlották Fra Angéliconak is az érseki széket, de ő visszautasította, illetve egy másik barátját ajánlotta, mondván, hogy neki a domonkos kolostor és a festészet a fix pontja, kősziklája. Mensáros László egyszer ellátogatott a pannonhalmi bencés kolostorba, még az atya diákévei alatt, többször is volt ott, s gondolkodott rajta egy időben, hogy kolostorba vonul. Neki ez a bencés kolostor volt a fix pontja, valakinek a domonkos kolostor.

   Jézus nagyon megörül Péter válaszának, amikor az kimondja: Te vagy a Krisztus! Péter megérti Őt, s tudja, hogy kicsoda valójában. Persze ehhez kell a saját erőfeszítése is Péternek, de igazából az Atya jelenti ki neki. Tehát Jézus annak örül, hogy Péter kapcsolatban van az Atyával. Tudod, hogy ki vagyok, de Tőle tudod. Jézus válasza így hangzik: Kőszikla vagy és én ezen a kősziklán alapítom meg az egyházamat, s még a pokol erői sem vesznek rajta hatalmat. Jézusnak Péter a kőszikla, a fix pont. Ma is olvasható ez a mondat a vatikáni Szent Péter bazilika bejáratánál. Egyetlen kis mondat a világtörténelemben, mégis milyen jelentős.
   Az a jó, ha valakinek van füle a hallásra és nem csak a látszat után ítél. Feltehetjük mi is a kérdést: Minekünk kik a Pétereink? Vannak-e Pétereink és megbecsüljük-e őket kellőképpen? (Mi is lehetünk Péterek valaki életében). És végül: Én kinek tartom Jézust? Mit gondolok róla? Ámen.

Viszlát!