2010.május.09.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. János evangéliumából volt a részlet: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.
A mai világban az egyes ember magányossá vált. Már Démokritosz korában arról írtak, hogy az atomi világhoz hasonlóan az egyes emberek önálló individumok, tökéletes és boldogulni képes egységet alkotnak. A mai individualizált világ sem különbözik ettől az elgondolástól, egyre inkább elmagányosodnak az emberek. Pedig már a Biblia első lapjain is arról olvashatunk, hogy az ember mennyire sebezhető. Ez a sebezhetőség pedig minden emberre jellemző, nem vagyunk tökéletes, sebezhetetlen individumok. Jézus üzenete nekünk is szól, a mai világ embereinek, nem csak az önmagukban kételkedő apostoloknak. "Aki szeret engem, az a tanításom szerint cselekszik. Az Atya küldött engem, aki nagyobb nálam. Én hozzá megyek, nektek pedig örülni kellene ezért, mert általam elküldi hozzátok a Szentlelket, aki veletek lesz, amíg újra eljövök dicsőségben és együtt leszünk majd az Atyával szeretetben.
A jó pásztor a kilencvenkilenc meglévő bárányt hátrahagyva az elveszett bárány keresésére indul. A francia forradalom idején egyházellenes volt a hangulat. Abban az időben az Ars-i plébánoshoz tódultak az emberek. Melegszívű volt, mindenkinek végighallgatta a gyónását. Tudta, hogy az ember úgyis újból bűnbe esik, mert sajnos sebezhetőek vagyunk, de mindig azt mondta, hogy mennyire jóságos az Atya, hogy most itt lehetővé teszi, hogy feloldozzon minden gyónót a bűnei alól és megbocsásson nekik.
Az önbecsülését elvesztett, sebezhető ember a mai világban arra vágyik magányosságában, hogy észrevegyék értékeit, jóságát. Szeretetre, elfogadásra vágyik. Mi is törekedjünk arra, hogy megsímogassuk a másik ember lelkét, akár egy mosollyal, kedves gesztussal, vállveregetéssel, hogy ezáltal nekünk is életünk legyen, ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése