2011.augusztus.07.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt. Mai alkalommal volt Czár János atya, káplán újmiséje. Az evangélium arról szólt, amikor a kenyérszaporítás után az apostolok bárkája viharba kerül, s Jézus a vízen járva nyugtatja őket, feléjük közeledve.
"Ments meg Uram minket!"-mondják az apostolok. "Bátorság, ne féljetek, én vagyok!"-válaszolja Jézus a sötétben feléjük közeledve.
Van egy történet az alaszkai aranyláz idejéből, amikor egy aranyásó észrevesz egy csapdába esett nőstény farkast, amelynek a lába beszorult és foglyul ejtette őt a csapda. Nem sokkal arrébb megtalálta a kölykeit. Odavitte a nőstény mellé őket és mindennap rendszeresen etette őket. A nőstény farkas eleinte morgott, de egyik nap kezét befedve egy ruhával kivette, kiszabadította a farkas lábát a csapdából. Ezután az megnyalta a kezét barátságosan. Később is találkozott ezzel a farkassal, de akkor már nem ment olyan közel hozzá, hanem tisztes távolságból egy vonítással jelezte, hogy megismerte jótevőjét.
Nekünk embereknek is sok problémával és bajjal kell megküzdenünk életünk során. Sokszor vagyunk gyávák, gyengék, bűnösök. Az öregség, betegség is elér bennünket. De Jézus ma is azt mondja, mint egykor apostolainak: "Bátorság, ne féljetek, én vagyok!" Mindig velünk van és segít nekünk, ahogy Péternek és társainak is. Amikor egyedül vagyunk életünk csónakjában, ő evez és imádkozik helyettünk.
Fontos dolog, hogy amikor itt vagyunk a templomban és elmondjuk a "Hiszekegyet", akkor ne csak úgy elmondjuk vagy elhadarjuk, hanem tudjuk is azt, hogy mit mondunk. Miben hiszünk? Miért hiszünk? Hogyan hiszünk?
Hinni Jézusban, aki sokkal többet szenvedett, mint mi. Meghalt értünk a kereszten, életét adta értünk. Hinni a Szentlélek vígasztalásában, aki az apostolokra is kiáradt abban az időben, amikor azok elbújtak és rettegtek Jézus keresztrefeszítését követően, de új erő és hit költözött beléjük a Pünkösd napján. Hinni a katolikus anyaszentegyházban. Az atya egyik professzora jegyezte meg, hogy az egyház története során mennyi bíboros, püspök, pápák követtek el bűnöket, mennyi minden tapad az egyházhoz, akár mai világunkban is, mégis kétezer éve fennáll. Hogyan lehetséges ez akkor? Ez a legmeggyőzőbb bizonyíték, hogy nem emberi hatalom alatt áll!
Hinni a szentek közösségében. Olyan sok szép név van, de a mai világban sokszor azt sem tudja az ember, hogy a név, amit a születendő gyermeknek adnak, fiú-e vagy lány. Hálát ad Istennek az atya, hogy ő a János nevet kapta és imádkozott is sokat védőszentjéhez, az apostolhoz és evangélistához, neki, az ő segítségének is köszönheti, hogy most itt van. Minekünk is és mindenkinek van védőszentje, imádkozzunk hozzá.
Hinni a bűnök bocsánatában! Mindenki meggyónhatja a bűneit, minek cipeljük azokat? Tegyük le Jézus keresztjéhez és kezdjünk új életet. Fontos a bűneink letevése és a folytonos újrakezdés.
Hinni a test feltámadásában! Agrármérnökként gyönyörű hasonlatnak tartja, hogy a búzaszemnek el kell halnia, hogy új élet jöjjön létre belőle. Mi is így vagyunk ezzel, meg kell halnunk ahhoz, hogy új életre támadjunk, új és romolhatatlan testben. Jézust is alig ismerik meg először, Mária Magdolna a kertésznek hiszi és a tanítványok sem ismernek rögtön rá.
Hinni az örök életben, hiszen a test és lélek most együtt van itt a földi életben, de testünket a szüleinktől, lelkünket a jó Istentől kaptuk. Ez a lélek örök életre lett teremtve és romolhatatlan, új testet kapunk hozzá.
Úgy mondjuk a "Hiszekegyet", hogy elmélkedjünk el ezekről a dolgokról előtte és közben is figyeljünk rá.
Schindler atya a mise előtt rövid bevezetőt mondott Czár Jánosról, aki a következő mondatot választotta felszentelése alkalmából: "Az Úr Lelke van rajtam, azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek." (Lk 4, 18) Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése