2011.január.30.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, amikor a 12 éves Jézus a templomban van. Felmentek ugyanis Jeruzsálembe Mária és József, Jézust is magukkal vitték az évi ünnepre, zarándoklatra. Már hazafelé tartottak, amikor észrevették, hogy Jézus nincs meg. Először azt hitték, a rokonokkal megy, de mikor nem találták, visszamentek Jeruzsálembe. Jézust a templomban találták meg, ahogy hallgatta és kérdezgette a papokat. Azok elámultak és csodálkoztak értelmén és feleletein. Anyja megkérdezte Jézust, miért tette ezt velük, már mindenütt keresték. Jézus erre azt válaszolta: Miért kérdezel ilyet? Hát nem tudod, hogy nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom? Mária mélyen a szívébe véste Jézus szavait és gondolatait.
2011 a család éve, az elmúlt vasárnapokon hallottunk a szeretet öt nyelvéről. A mai evangélium kapcsán a családról lesz szó, hogy még a gyerekek is taníthatják szüleiket. Általában úgy gondoljuk, hogy a szülő az, aki oktat és nevel, de fordítva is lehet ez. Minden családban ott van a diszharmónia is. Amikor megszületik Ádám és Éva két gyermeke, Káin és Ábel, közöttük is rivalizálás van. Ugyanez a helyzet Jákob és Ézsau (Thomas Mann) esetében is, már a születésnél Ézsau sarkába kapaszkodik Jákob, hogy megelőzze őt. Akkoriban ugyanis az volt a szokás, hogy az elsőszülött kétannyit kap az apai örökségből, sőt ha az apa törzsfő volt, azt is örökölte. Nem lehet hát csodálkozni ezen a rivalizáláson. Jákob eszesebb volt, Ézsau éhesebb, így történt, hogy megvette egy tál lencsén az elsőszülöttséget, még apját is becsapta. Józsefet egy kiszáradt kútba dobják testvérei, mert apjától kap egy színes, szépen szőtt köntöst és féltékenyek rá. Krisztus előtt ötszáz évvel áll össze az ószövetségi zsidó Biblia, amelyben olvashatunk ezekről az esetekről, tehát már 2500 éves tapasztalatok állnak rendelkezésünkre a családi diszharmóniát, civakodásokat, rivalizálásokat illetően. Uram bocsá, még a Szent Család életében is előfordult ilyesmi, ahogy az evangéliumban olvashattuk, hallhattuk.
Nagyon fontos, hogy érdemben beszélgessenek egymással a családtagok, megismerjék egymás érzelmeit, gondolkodását, indítékait. Ahogy előző vasárnap is beszéltünk róla, évek alatt építjük fel tégláról téglára azokat a falakat, amelyek elválasztanak bennünket egymástól és ezeknek a lebontása is csak lassan, tégláról téglára történhet. Az anyának és az apának egymás iránti szeretete példaértékű a gyerekek számára, viszont veszekedésük bizonytalanná teszi a gyerekeket. Az idősebbeknek békét és bölcsességet kell sugározniuk, amire alapozhat a fiatal. Az édesapa lelki békéje hatással van a családra, mint családfő. Meg kell találnia, tanulnia a szülőknek a gyerekek szeretetnyelvét. Nem biztos, hogy a gyerek ugyanúgy látja a dolgokat, ugyanaz a fontos neki, mint nekünk. Nem biztos, hogy jól szeretünk. Találjuk ki, hogy mi a gyerek szeretetnyelve. Egy édesapa mondta nemrég, hogy milyen sok időbe telik neki, amíg ráhangolódik a gyerekére. De megéri az időt, mégha sokminden másra is oda kell figyelni. Mi lehet a szeretetnyelve a gyereknek? Talán egy kedves, dícsérő szó hiányzik neki? Az értelmesen eltöltött közös idő, az együttlét? Amikor a kislány besorol anyukája után a konyhába, akkor neki biztos ez a szeretetnyelve, a közösen eltöltött hasznos idő. Ajándékozás, amikor így fejezzük ki a szeretetnyelvünket: Egy figyelmes ajándékkal? Amikor segítünk egymásnak? Egy apa mondta el, hogy mekkora örömét leli most négy felnőtt gyermekében, akik körülveszik őt. Múltkor éppen a fia segített neki a számítógépnél valamit. Hát néha megfordul a világ! Vagy simogatásra vágyik, ölelgetésre a gyerek? Persze, hogy mindegyikre, de azért van egy szeretetnyelve, amire leginkább.
Nagyon fontos a családi asztal, ha nem a legfontosabb. Itt a templomban is egy "asztal" körül jövünk össze. Mindannyiunknak azok a legszebb emlékei, amikor a családi asztal körül ülve összejött több generáció és mindenki letette saját élettapasztalatát, bölcsességét, megosztva a többiekkel. A gyerekek ilyenkor csupa fülek, figyelnek, hallgatnak, mindent meghallanak.
Van két görög tanítási mód: az egyik arról szól, hogy véssük elménkbe a tudást, a másik a gondozásról, gondoskodásról szól, gyermekeinkről. Az ószövetségi Bibliában, a második törvénykönyvben hangzik el: Halljad Izráel! Az Urat, Istenedet imádd és neki szolgálj teljes lelkedből, szellemedből és minden erődből! Róla beszélj és tegyél tanúságot szüntelen. Ezt a zsidók a homlokukra, bal csuklójukra és még az ajtófélfára is feltették, hogy mindig eszükben legyen, ha otthon vannak, ha úton járnak, ha lefekszenek, ha felkelnek. Mert tanítjuk és hatunk a gyermekeinkre életünkkel, kérjük Istent, hogy ezt jól és bölcsen tegyük, ámen.
(Milyen jó dolog is gyereket vállalni és felnevelni; futószalagon esznek, mindenki más időpontban és máshol)
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése