2010.október.31.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. Lukács evangéliumából volt a részlet, mely arról szólt, hogy Jézus útban Jeruzsálem felé általment Jerikón. Jerikó egy gyönyörű és forgalmas város volt abban az időben. Jézust megelőzte a híre, hogy közeledik a város felé. Élt a városban egy fővámszedő, tehetős ember, akit Zakeusnak hívtak. A vámosok gyűlöletesek, megvetettek voltak a többi ember előtt, mivel vagyonukat vámból, sokszor zsarolással, igazságtalanul gyűjtötték össze. Zakeus neve annyit jelent, ártatlan. Mégis volt ennek az embernek a szívében valami érzékenység, ami arra indította, hogy letérjen eddigi bűnös életviteléről. A hír hallatán, hogy Jézus a városba érkezik, találkozni akart vele. Nagy volt a tömeg és tolongás, Zakeus apró termete lévén nem sokat láthatott volna, ezért felmászott egy fügefára, hogy jól lássa Jézust.
Mikor Jézus a fügefa alá ért, feltekintett Zakeusra. Jézus pillantása olvas a lélekben. Zakeus szinte nem hitt a fülének, amikor Jézus megszólította: "Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom." (Lk.19:5) Erre Zakeus hamar lejött a fügefáról és befogadta Jézust. A többi ember zúgolódott, hogy egy bűnös emberrel szóba áll Jézus. Zakeus azonban azt mondta neki, hogy vagyona felét a szegényeknek adja és ha valakit valamiben megcsalt, négyannyit ad helyette. Jézus erre azt válaszolta: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra. Mivelhogy ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett." Krisztus szeretete és kegyelme lehajolt hozzá, méltatlanhoz. Zákeus, mielőtt találkozott volna Jézussal, a Szentlélek már elkezdte benne a munkát, felismerte bűnös életvitelét és az emberek vádlása előtt megvallotta bűnét. Dante a kora reneszánsz híres költője írja a XII. században, hogy "a szeretet megmozdítja a Napot és a csillagokat." Dobjuk el kétségeinket és vegyük elő hiteinket. Az anya szeretete, az apa türelme, a tanár szakértelme, a nagyszülők gondoskodása, ezek mind szükséges és értékes dolgok az életben, melyek elindítanak egy virágzó életet. Ismerjük fel a másik ember ártatlanságát, ahogy Jézus is felismerte Zakeusban.
Minden emberben ott van az ártatlanság is, Jézus lelkében el volt mentve a másik ártatlanságába vetett hit, mint egy számítógép memóriájába. Vegyük észre a másikban a jót, a szebbet, a többet, a csodát, mert csak így nyer értelmességet a bennünk rejlő tehetség és élet. Mi is lehetünk életünkben egyszer, de többször is Zakeusok. Amikor megvetnek bennünket, csak rosszat szólnak hozzánk. És akkor eljön a mi Jézusunk, aki felismeri bennünk az ártatlanságot, megment bennünket és elindít a gyógyulás útján. Sok elveszettnek hitt dolgot megmenthetünk. Jézus is azért jött, hogy megkeresse és megtalálja azt, ami elveszett és megmentse. Ebben a széttagolt világban jobban oda kell figyelnünk erre. Ahogy Dante is írja, élete közepén mintha egy nagy sűrű erdőbe ért volna, rosszabb érzés volt, mint a halál, de megtalálta azt a jót, ami csak addigi életére visszatekintve nyert értelmet. Reményik Sándor írja Ne ítélj! című versében, hogy az örökös ítélkezés, bírálgatás helyett legyen lelkünkben igen, úgy legyen és ámen. Csak nagy összefüggéseiben ismerhetjük fel a dolgokat, ki, mit, miért és hogyan tett. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése