2011.április.10.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. János evangéliumából volt a részlet, Lázár feltámasztásáról szólt. (Márta, Mária és Lázár testvérek voltak. Márta értesíti Jézust, hogy barátja Lázár beteg. Mire Jézus odaér, Lázár már négy napja sírban feküdt. Jézus mélyen megrendült és megindult, könnyekre fakadt. Elhengerítették a követ a sír bejárata elől, majd Jézus így szólt: Lázár jöjj ki! Lázár kijött a sírból és levágták róla a leplet, amivel be volt tekerve a teste, hogy könnyebben mozogjon. (Előtte még Márta mondta Jézusnak, hogy már szaga van, hiszen negyednapos. Jézus kérdésére, hogy hiszed-e, hogy minden lehetséges az Úrnak, azt válaszolta, hogy hisz a föltámadásban, azon az utolsó napon). Jn, 11; 1-45.
Schindler atya egy barátját látogatta meg, aki súlyos betegen fekszik, s a rózsafűzért szorongatta kezében, azt mondván: ebbe kapaszkodok! Izraelben az Olajfák hegyének nyugati oldalán van egy temetkezési hely, amely a Szentek Szentjére néz, oda lehet rálátni. A templom már nem létezik ugyan, de a remény továbbra is megmaradt. A hely annyira varázslatos, hogy hatására szinte földbe gyökerezik az ember lába, ahogy szemléli. Illyés Gyula írja: A keresztények húsvétja kesztyűt dob a látszatnak. Kiss Ulrich jezsuita atya írja: Minden ember élete egy sírból kibontakozó élet. A végső feltámadás az Isten titka. De mindennapi feltámadásaink csak aktív részvételünkkel lehetséges. Mint ahogy Lázár sírjánál is elmondja Jézus, ez a legfőbb üzenete: A köveket nekünk kell elgörgetnünk, aktívan közre kell működnünk ebben a földi feltámadásban. Márta azt mondja, hogy hisz a végső feltámadásban; meg hogy a sír már négy napja zárva, szaga van. Jézus erre azt mondja, hengerítsétek el a követ, vágjátok le róla a pólyát, hogy menni tudjon. Aktív közreműködést kér. Amilyen a nagyböjti felkészülésünk, olyan lesz az egész életünk. Ámen.
Ezt megelőző vasárnap Bábel Balázs érsek tartott szentmisét este és délután lelkigyakorlatot. A fél kilences diákmisén, azt hiszem Czár János atya volt, arról beszélt, hogy: a farizeusok lelki vakságban jártak, mi ne csak nézzünk, de lássunk is. Váljunk "látókká". Az evangélium ugyanis az volt, amikor Jézus meggyógyítja szombatnapon a vakon születettet. Az érsek atya elmondta a lelkigyakorlaton, hogy ne csak békességes lelkűek legyünk, hanem "békességszerzők" legyünk, aktívan cselekedve. Mindenkinek megvan a keresztje, amivel együtt él, de Jézusért önként is vállalnnunk kell valamit, ez a Jézusért önként vállalt kereszt.)
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése