2011.február.20.Vasárnap.
Szentmise
Ma este fél hatkor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Az evangélium a felebaráti szeretetről szólt. Ez az év a család éve, ez a hét a házasság hete. Az evangéliumban a föltétel nélküli szeretetről volt szó, ezt kell megvalósítani a családon és a házasságon belül is. Az ember személye kapcsolatban, a másikkal való kapcsolataiban létezik. Egyedül senki vagyok, lehetek bármilyen pozícióban, csak a másikkal való kapcsolatban lehetek azzá, aki vagyok. A statisztikák azt mutatják, hogy a házasságok 60%-a felbomlik hazánkban, az egyedül élők száma 16%-ról 36%-ra emelkedett. Németországban 30% szociális halott van, tehát akinek senkije sincs, se családja, se barátja. Évi 150 ezerrel fogy a lakossága, mai korunkban lezajlik egy népvándorlás és egy kultúraváltás is, amibe beletartozik a kereszténység is.
Az Új ember katolikus újságban nyilatkozott Bíró László a házasság hete alkalmából. A társadalom van válságban, s vele együtt a család. Máshol azt olvashatjuk, hogy a család válsága eredményezi a társadalom válságát. A kettőt együtt is szemlélhetjük. Nagyon fontosak a családi minták, ezért férj és feleség a házasságban egymás partnerei kell, hogy legyenek. Férj és feleség egymást kiegészítő valóság. Nem vetélytársak, akiket grammban lehet mérni. A társadalom építése, a család megtartása csak így valósulhat meg. Az élettársi kapcsolatban élők átlagban 3 évig vannak egymás mellett, a gyerek csak eddig érezheti biztonságban magát. Azt mondhatjuk, ez is több, mint a semmi, legalább 3 évig biztonságban vannak.
A házasságban, a családban méltányolnunk kell a másik törekvéseit, mégha próbálkozásai nem is tökéletesek és nem mindig jók. A feltétel nélküli megbocsájtás is fontos, ami teljes szívből történik, nem csak ímmel-ámmal. A család szekere csak így mehet előre, a gyerekek csak így kaphatnak megfelelő példát az életre. Az elváltak is tanúságot tehetnek a házasság szentségéről és a hűségről, szenvedéseikben, amikor nem járulhatnak szentáldozáshoz. Az egyedülállókhoz is oda kell fordulnunk, hogy ne érezzék méltánytalannak helyzetüket.
Izraelben most tavasz van, Názáretben, Kafarnaumban és a Galileai vidéken, a Genezáreti tó partvidékén gyönyörű a táj, virágzik a mandula, piroslik a szellőrózsa, mely nagyon hasonlít a mi pipacsunkra és érik a narancs, gránátalma. Ez a táj inspirálta 2000 évvel ezelőtt azt a názáreti fiatalembert is, aki prédikált az embereknek a felebaráti szeretetről és Isten országáról. Isten temploma vagytok és Isten lelke lakik bennetek. Ez a táj ma is inspirálja az embert, aki éli mindennapi életét, nem figyelve arra, mit csinálnak a politikusok. Mindenkinek tennie kell a dolgát, ott ahol van.
(Fontos a családban az érdemi találkozások, kapcsolatok, beszélgetések, amikor egymás lelkét, szellemét, testét érintjük meg és próbáljuk megérteni, mi van a másikban és miért, segítünk egymás bajaiban, problémáiban és együtt örülünk, de nem csak úgy felszínesen, hanem érdemben.
Férj és feleség egymást kiegészítő valóság, mint ég és föld, tűz és víz, nappal és éjszaka).
Úgy kell tennünk nekünk is, ahogy Jézus is tette annak idején, ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése