2011.november.01.Kedd.
Szentmise
Ma este fél hatkor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Mindenszentek ünnepe van ma. Ünnepeljük azokat a szenteket, akik életükkel példát mutattak és üdvözültek. Megemlíthetjük Páduai Szent Antalt, Assisi Szent Ferencet, de a magyar szenteket és napjaink szent életű embereit is. Jézus, amikor megszólította az apostolokat, Pétert, Jánost, Jakabot és Andrást, az első szenteket, akik Jánost nem számítva vértanúkká is váltak. A szentek tisztelete valamikor túlságosan is előtérbe került az egyházban, amivel a protestánsok szakítottak, amikor a szenteket ábrázoló képeket és szobrokat kitették a templomból és visszatértek egyedül Isten imádatához. Fontos tudnunk, hogy ami a különbség Isten és teremtmény között, az a különbség Isten imádata és a szentek tisztelete között.
A szentek élete az egyház kincsestára. Már az első szentek, vértanúk és a többiek, akár napjaink boldoggá avatottjai, II. János Pál is gazdag életükkel példát mutatnak a többi embernek. De Isten előtti hódolat és tisztelet különbözik a szentek előtti hódolattól és tisztelettől. Nagyon fontos az a példa, amit látunk magunk előtt, a minta, a mérték. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy anyánk főztje a legjobb, ezt kapjuk mintának, mértéknek. Ezt szeretjük a legjobban, mégha máshol osztrigát is kapunk. Legyen jó vagy akár gonosz az ember, példát mutat mindenki életével.
Őseink, szüleink, elődeink jellemét, példáját, értékeit követjük, építjük be magunkba és örökítjük tovább. Önmagunk nevelése Müller Péter Szeretetkönyve alapján:" Ez az, amit mi, anyák, apák nem tudunk. Hogy lényünk valamennyi szintje állandó adásban van, amit a pici gyerek felfog, tud és érez. És azonnal magába épít. Ezért nem csak simogatással és szavakkal, de egész lényünkkel nevelünk! Sőt a gyerek is nevel minket. A nevelés titka ez a titkos metakommunikáció.
Ezért van az, hogy elsősorban nem a szavainkkal hatunk, hanem jellemünkkel és életünkkel-így örökítjük át gyermekeinkbe nemcsak genetikus, de lelki-szellemi valóságunk tartalmait is. Olyan nincs, hogy valamit "nem mutatok" a gyerekem előtt, mert a gyerek nem csak látja, amit elfedek vagy lehazudok előtte, hanem már régen át is vette, sőt benne van. Már régen féli a félelmeimet, remegi az izgalmaimat, aggódja az aggodalmaimat- de szerencsére éli a biztonságomat, és ha van, a valódi nyugalmamat is.
Szülőnek lenni azt jelenti, hogy az ember egész látható és láthatatlan lényével szüntelenül hat és vizsgázik- ami jó bennünk és tiszta, s ami rossz és koszos.: továbbadjuk. Állandó adásban vagyunk, akkor is, ha nem tudjuk. Sőt, főleg akkor!
Amit magadban elrontottál, tovább is adod. Nemcsak mint genetikus örökséget, hanem sokkal inkább mint lelki mintát, bűnt és erényt, lényed általad is ismeretlen minőségét. De amit magadban megváltasz-azt utódaidban is megválthatod."
A szeretet lényege az együtt. A veled. A velünk. Csak összekapaszkodva, együtt juthatunk előre. Ámen.
(A történelem az élet tanítómestere. Érdemes felkelni, örülni, csinálni a dolgokat jobban és szebben).
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése