2011.november.13.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában Schindler atya prédikált. Máté evangéliumából volt a részlet, mely a tálentumokról szólt. A gazda tálentumokat ad szolgálóinak, egyiknek ötöt, másiknak kettőt, harmadiknak egyet. Elutazik, s mikor visszajön, akinek ötöt adott, még ötöt szerzett vele, akinek kettőt, még kettőt szerzett vele. Akinek egyet adott, az elásta, s visszaadta Urának. Az első kettő okos és hű szolga volt, Uruk örömére jól gazdálkodtak tálentumaikkal. De a harmadik szolgától még azt is visszavette, amit adott neki, mert Urától való félelmében elrejtette a tálentumát, s nem kamatoztatta azt.
A talentum ókori tömeg-és pénzegység. Sumer-babiloni eredetű. Az arany talentum 49,11 kg volt. Ez igen nagy értéket képviselt. Máté evangéliumán elmélkedve, a tálentumokat (értékeket) adó gazda Isten. Miért úgy osztotta el a talentumokat, ahogy elosztotta? Miért nem annak adta az 1 talentumot, akinek ötöt vagy akinek kettőt adott? Isten tudja bölcsességében, hogy kire mennyit bízhat, tehetségéhez mérten. Miért rejtette el az egy talentumot a harmadik szolga, s nem kamatoztatta? Azt válaszolta ez a szolga Ura kérésére, hogy tudta, hogy kemény ember, ott is arat, ahol nem vetett. Ez mindenesetre merész kijelentés lenne a Teremtő Istennel szemben, aki mindent alkotott. Te gonosz és lusta szolga!-válaszolja erre az Úr, éppen ezért kellett volna odaadnod a pénzváltóknak, hogy kamatozzon, ha tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem. Ezért az Úr ezt az egy tálentumot is elvette tőle és annak adta, akinek 10 tálentuma van. Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!
Ennek a harmadik szolgának mérgező gondolatok voltak a fejében, keménynek tartotta Urát. Pedig Isten jóságos, hiszen bőkezű volt a másik kettővel és örömét lelte bennük. Mi is sokszor keménynek tartjuk Istent, pedig oly sok jót ad nekünk és szeret bennünket. Ez a szolga, mint mondta, félt is Urától. Aki fél, az az élettől fél, önmagában nem bízik, nem mer élni. Hisz az életben, de fél. Jobban mondva szépnek látja az életet, de nincs hite. Azért nincs, mert nem tanították meg neki és azoknak sem tanították meg. Előző héten hangzott el: "A másik ember irgalom." A mai világban sok a mérgező gondolat, ember embernek farkasa "Homo homini lupus", az emberek nem bíznak egymásban, még a barátjaikban sem. A "rejah" héber eredetű szó: barát, társ, férj. De a szótő "nyájat terelőt" jelent. Amikor úgy tekintünk társunkra, barátunkra, gyermekünkre, férjünkre, feleségünkre, unokánkra, mint nyájra, akiket gondozni kell, akik ránk vannak bízva. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ne akarjunk több tálentummal gazdálkodni, mint amink van.
Mindenkinek megvan a feladata és szüksége van társra, barátra, családra. Söpörjük ki a fejünkből a rossz, mérgező gondolatokat, hiszen az Úr terelget bennünket, mint szarvast a hűsítő forráshoz. A hozzánk közel állók, barátaink, családunk ránk is van utalva, kísérőként el tudjuk venni a félelmeiket, hogy kamatoztatni tudják a tálentumaikat. Együtt könnyebb.
Az atya felolvasott még egy írást, melynek címe: Várnak. Szükség van ránk, mégha teljesen elhagyatottak is vagyunk, egyedül, magányosan, öregen vagy betegen, valahol valaki vár ránk és mi is várunk valakire.
Egyszer egymásra találunk, mi is elindulunk, de ő is jön már. Valahol ez volt és ez az alapja a hitnek, az első hívőknek is. Ámen.
Úgy induljunk neki a jövő hétnek, hogy kisöpörjük a rossz gondolatokat elménkből és reményteljesen kezdjük a jövő hetet. Ne feledjük, szükség van ránk!
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése