2012.január.17.Kedd.
Ökumenikus imahét
Ma este 6 órakor a Barátok templomában Dóczi Ákos baptista lelkész hirdette az Igét. Már az apostolok korában is tapasztalható volt az a jogfosztottság, kizsákmányoltság, szegénység, amely az emberek nagy részét érintette. A méltatlanul szenvedőknek hirdette Jézus az örömhírt. Napjainkban is sokszor méltatlanul szenvedünk, de tulajdonképpen mit is jelent ez és mi a jelentősége?
Isten előtt minden bűn egyformán bűn, a gyilkosság és a lopás is, akár radírt lop valaki vagy nagyobb értéket. A radírlopás is rámutat az ember szívének bűnös állapotára, szándékára, s a bűn zsoldja a halál. Egyetlen ember sem mondhatja el magáról, hogy tökéletes. Illetve egyetlen egy ember volt, az pedig Jézus Krisztus.
Sokszor tapasztalhatjuk azt életünkben, hogy méltatlanul szenvedünk. Legtöbbször önmagunkat sajnáljuk, amikor sírunk vagy méltatlanság ér bennünket. Kimegyünk a temetőbe, de sokszor csak magunkra gondolunk, szerencsétlenségünkre és egónkra. Hazug könnyek ezek sokszor, ritka az, amikor mással együttérezve könnyezünk. Sírjatok a sírókkal, mondja Jézus. Együttérezve azokkal, akiknek fájdalma van. Jézus is megsiratta barátját Lázárt, pedig tudta a célt, amiért jött. Sokan csak lavíroznak, hogy kikerüljék az ütközéseket, méltatlan helyzeteket az életben, egy kis ájtatos vallásosság, semmi konfrontáció. De milyen kereszténység ez? Jézus is méltatlanul szenvedett értünk, bűneinkért, nekünk is hozzá hasonlóan el kell szenvednünk mindezt. Méltatlan szenvedés és igazságtalanság ér bennünket, ez próbára tesz, olyan, mint egy hőmérő, rámutat bűnös voltunkra, hogy milyenek is vagyunk valójában, hogyan viseljük el mindezt. Zúgolódunk-e, mint az ószövetségi zsidó nép, melyet Isten kivezetett a rabságból? Sokszor, amikor méltánytalanság éri az embert, harag, gyűlölet és bosszúvágy lesz úrrá rajta, megkeményíti szívét. Pedig ez kegyelemként is felfogható, a méltatlan szenvedés kohója hogyan formál minket?
Egyszer történt, hogy árva, szegény gyerekeknek vitt ajándékot a tiszteletes és a gyerekek nem nyitottak ajtót neki, mert idegen volt. Ezért átment a szomszédba és megkérte a szomszédot, hogy vigye át ő az ajándékot. Mire azt válaszolta, hogy ő ugyan nem, mert már három éve nem beszél velük. Még a napot is tudják, hogy mennyi ideje történt köztük valami méltánytalanság és megkeményítették szívüket, pedig csak két lépésre laknak egymástól. Jézus nem ezért jött közénk, hanem azért, hogy formáljon bennünket szeretete. A sekrestyében a kereszten különböző dolgokat látott a lelkész úr és rákérdezett, hogy mik ezek. Lándzsa, mellyel átdöfték Jézust; nádpálcára erősített szivacs, mellyel inni kínálták, korbács, kalapács, mellyel odaszegezték. De valójában nem a kalapács, hanem a mi bűneink ütötték át csuklóját, tenyerét. Mi bűneinkért halt kereszthalált, méltatlanul és megbocsájtott, imádkozott hóhéraiért. Mi is imádkozzunk egymásért, fideszes a szocialistáért, szocialista a fideszesért, katolikus a baptistáért, baptista a katolikusért, baptisták a Jehova tanúiért. Imádkozzunk hazánkért és az egész világért.
Jézus mondja, a szelídek öröklik a Földet, ha valaki egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre, ha alsóruhádat kéri, add oda a felsőt is, ha arcul üt jobb felől, fordítsd oda másik orcádat is. Az elsőt kényszerből, de a másodikat önként tesszük, szabadon és akkor már mi irányítunk. Jézus erőt ad nekünk mindehhez. Isten erőt és lehetőséget ad nekünk Jézus Krisztusban, ámen. (Sztálin, Hitler, Lenin, Cicero, Néró-nem ők, hanem Jézus).
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése