2011.október.30.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági mise volt, Schindler atya prédikált. Máté evangéliumából volt a részlet, mely arról szólt, hogy Jézus beszélt az írástudókról, farizeusokról. "Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára." Dies Domini, az Úr Ünnepe. Minden vasárnap ünnepeljük az Urat, az eucharisztiában, hálaadásban. Ne feledkezzünk meg a hétköznapok terhei közepette, hogy vannak jó dolgaink is. Egy köszönés, mosoly, jócselekedet. Adjunk hálát azért a sok jóért, amit a jó Isten ad nekünk. Az atya is elmondta, hogy szeret hittanórát tartani a felsőtagozatos gyerekeknek, mert örömre és jókedvre derítik. A gyerekek optimisták. Napjainkban nagy kincs a mosoly, a mosolygós emberek. Ne csak a terheinkre, problémáinkra figyeljünk, hanem adjunk hálát azokért az apró kis örömökért, amelyek történnek velünk.
"Szélesre szabják imaszíjaikat"-folytatta Jézus a farizeusokról szóló beszédet. Szeretik a köszöntéseket és a főhelyeken való ülést. Mit is jelent ez napjaink nyelvére lefordítva? Amikor az ember azt hiszi, hogy már mindent tud, nem tanulhat semmi újat. Mintegy bezárja magát, elrekeszti a kommunikációtól. Nem tett le még semmit az asztalra, de ügyesen megkerüli a többieket, neki már nem kell tanulnia. Ez bizony kevélység, mely a hét főbűn közül az első. A kevély ember, aki bezárkózik, elveszti az élet dinamizmusát, a lelkesedést, az újdonságot, a tanulni vágyást. Minden embertől tanulhatunk. A találkozások, a kommunikáció, amikor megnyitjuk a szívünket a másik ember előtt, a tanulás vágyával. József Attila egyik versében is elhangzik: "Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat. Légy egy fűszálon a pici él, s nagyobb leszel a világ tengelyénél." Van még egy kis gondolat, ami talán még ennél jobban is megfogalmazza azt az alázatot és szolgálni tudást, amit a másik iránt tanúsítanunk kell: "A másik ember irgalom." Ezen gondolkodjunk el egy kicsit. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése