2011.szeptember.18.Vasárnap.
Szentmise
Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában tanévnyitó Veni Sancte szentmise volt, melyen Schindler atya prédikált. Az evangélium a szőlőmunkásokról szólt, volt egy gazda, aki a nap során reggel, majd délelőtt, délben, délután és este is munkásokat hívott a szőlőjébe és mindegyiküknek ugyanannyit fizetett. Akik reggel óta dolgoztak, kérdőre vonták, hogy miért fizet ugyanannyit azoknak is, akik csak este jöttek és kevesebbet dolgoztak. Erre azt felelte a gazda, hogy amiben megállapodtak, azt mindenkinek megadta. Nem szabad azt tenni az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.
Ma tanévnyitó mise van, az evangéliumból is hallhattuk, hogy a gazda munkába hívta a piactéren várakozókat. Isten mindenkit munkára hív, azt szeretné, ha mindenki hasznosan töltené az idejét, saját örömére és mások szolgálatára. Fontos, hogy a pedagógusok, szülők, nevelők, "növelők" is tudatában legyenek, mennyire fontos munkát végeznek. A gyerekek szíve nyitott a szépre, jóra, az újra. Ilyenkor év elején minden gyerek nagy izgalommal tekint előre, ami a hónapok múltával egy kicsit alábbhagy, de tanulni jó. Ezt az érdeklődést kell fenntartani a nevelőknek az év során. Ehhez alázatra van szükség.
A gyerekeknek nem csak szavakra van szüksége, hanem jó példára. A gyerek átveszi mindazt, amit szülei képviselnek. Féli a félelmeiket, remegi az izgatottságukat, de megéli a biztonságot és a nyugalmat is. Állandóan "adásban" vagyunk és a gyerek szüntelenül tanul. Még akkor is adásban vagyunk, amikor azt gondoljuk, hogy nem. Sőt akkor csak igazán.
Fontos, hogy biztonságot adjunk gyermekeinknek, munkát végezzünk értük, financiálisan is lehetőséget adjunk nekik az életben. De a gyerekeknek nem inaszakadt felnőttekre van szükségük, akik robotként dolgoznak, semmire sincs idejük. Anzelm Grün bencés szerzetes is sokat meditált és írt, folytatott lelki beszélgetéseket emberekkel a Münsterschwarzachi kolostorban ezekről a dolgokról. Nem az a fontos, hogy elsők, másodikak, harmadikak legyünk egy versenyben, átugorva emberségünk lényegét. Mindegyikünknek van hibája, senki sem tökéletes. Meg kell békélnünk önmagunkkal. Békét és nyugalmat kell sugároznunk, nem szabad kapkodni, sokszor csak hagyni kell Istent és megteszi életünkben, amit igazán kell.
A gyerekeknek szüksége van a dícséretre, még kis dolgokban is. Szükségük van a biztatásra, hogy növekedjenek és bátran tegyenek meg dolgokat, melyek hasznosak. A szigor, állandó fegyelmezés sokszor elveszi a kedvüket és csak titokban mernek boldogok lenni. Kell nekik egyfajta szabadság, melyben önállóan fel tudják fedezni a világot, tanulni tudnak, tapasztalni.
Fontos, hogy megsimogassuk őket, érezzék a szeretetünket. Fontos, hogy beszélgessünk velük, inkább kapcsoljuk ki a tévét este egy órára és beszélgessünk. Érezzék azt a bizalmat, hogy bármit elmondhatnak nekünk bátran, bármikor, hogy számíthatnak ránk. Imádkozzunk együtt velük, még egy közösen elmondott asztali áldás is sokat jelent az ebédnél. Ne küldjük őket a templomba, mint a régi idők kettős nevelésénél, amikor nem volt divat vagy mersz templomba járni, hanem hozzuk magunkkal őket a templomba, mutassunk példát. A rend megtartásával is példát mutathatunk, az egészséges életmóddal és a természet szeretetével, kirándulással.
A gyerekekhez szólva pedig azt lehet elmondani, hogy mindannyian ügyesek és okosak vagytok. Mindig lehettek jobbak. Nem kell a legjobbnak lennetek, valamiben mindenki jó. Gyerekek, higgyétek el, hogy nagyon fontosak vagytok nekünk felnőtteknek. Nélkületek szomorú lenne a világunk. Ti is vigyázzatok magatokra, az egészségetekre és a környezetetekre, tanuljatok és törekedjetek arra, hogy mindig ügyesebbek és okosabbak legyetek, szem előtt tartva, hogy mindezt Isten szeretetében tegyétek. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése