2012.január.19.Csütörtök.
Ökumenikus imaóra
Ma este 6 órakor a Református templomban Czár János atya prédikált. "Békesség néktek"-mondja Jézus. Nagyon fontos a békesség családjainkban és a világban egyaránt. Békéljetek meg először Istennel, utána önmagatokkal. Ne legyünk elégedetlenek, hogy csak egy tálentumot kaptunk, míg mások esetleg többet. Túl kicsik vagy túl nagyok, túl soványak vagy túl kövérek vagyunk. Adjunk hálát Istennek mindazért, amit kapunk. A jóval győzhetjük csak le a gonoszt. Az imádság nagyon fontos életünkben. Van egy kis történet, melyben szerzetesek beszélgetnek a kolostor udvarán, hogy ki mennyit imádkozik. Az egyik azt mondja, minden reggel elmond egy zsoltárt és egy rózsafűzért. A másik azt mondja, hogy ő két rózsafűzért is elmond. A harmadik még rátett egy lapáttal.
Megkérdezték szótlan társukat, mire azt válaszolta: egy Miatyánkot szokott elmondani. A többiek fel voltak háborodva, hogy nem szégyelli magát, de végül megkérdezték tőle, hogyan szokott imádkozni. Van egy kis cellája és ott a falon egy kereszt, amely előtt letérdel és Jézus néz le rá fájdalmas arccal. De van még egy kép, amelyen a feltámadt Krisztus látható. Az imádságban minden egyes szó után megáll és elmélkedik kicsit, az imádságát pedig mindig azzal fejezi be, hogy a feltámadt Krisztusra néz. Mi is mondjuk el most a Miatyánkot és elmélkedjünk egy kicsit. Mi Atyánk-ahogy az apák mindent megadnak gyermekeiknek, úgy mennyei Atyánk méginkább. Szenteltessék meg a Te neved-milyen sokan káromkodnak ma Magyarországon, talán itt a legtöbbet. A gyerekek a felnőttektől tanulják mindezt, változtassunk ezen, javítsuk ki őket és neveljük a jóra. Jöjjön el a Te országod-amely örömet hoz a szívekbe.Legyen meg a Te akaratod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma: ne a mindennapi narancsomat. Örüljünk és adjunk hálát a mindennapi szerény kenyerünkért. Olyan sok cigaretta, alkohol, cukros üdítő és szerencsejáték viszi el a pénzt, hogy addig nem vagyunk szegények. Mindent itthagyunk a Földön, autót, házat, könyvet, pénzt, csak a jó cselekedeteket visszük magunkkal, ha ruhátlan voltam, felöltöztettetek, ha szomjas voltam, innom adtatok, ha éhes voltam ennem adtatok, ha beteg voltam, meglátogattatok. Nehogy azt mondjuk, hogy ezek helyett egy jó nagy koszorút veszünk majd a temetésre, látogassuk meg a beteget, amíg tehetjük. (Azt is elmondta az atya, hogy minden kincsnél többet ér neki a két gyermeke és az öt unokája). És bocsásd meg a mi vétkünket-úgy is meg kellene bocsájtanunk, ha nem kérnek tőlünk bocsánatot. Mert először egy kis rés lesz, majd egy nagy repedés belőle. Meg kell bocsájtanunk egymásnak. És ne vígy minket a kísértésbe (megpróbáltatásba), de szabadíts meg a gonosztól, mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése