522.Hit, remény, szeretet

Üdv kedves Olvasó!
2011.október.16.Vasárnap.
Szentmise
   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. Az evangélium arról szólt, amikor megkérdezik Jézust, hogy kell-e adót fizetni a császárnak. Jézus erre azt válaszolta, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené. A prédikáció ma nem az evangéliumról, hanem a szentleckéről szólt, melyet Pál apostol írt a Thesszalonikiekhez. "Szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretetetekre és türelmes reménységetekre." Tevékeny hit, áldozatos szeretet és szilártd reménység Jézusban. Elképzelhető mindez napjainkban is? Igen, van ilyen napjainkban is!

   Az előző héten este egy levelet olvasott fel az atya a misén, mely ide is kapcsolódik. A második században Diognetoszhoz írt levél így szól: "A keresztények úgy élnek hazájukban, mint jövevények; mindenben részt vesznek, mint polgárok, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra...Testben vannak ugyan, de nem a test szerint élnek. A földön vándorolnak, de a mennyben van polgárságuk."
   A másik idézet Dietrich Boenhoffer evangélikus lelkésztől származik, aki a börtönben is verseket írt. Áldó hatalmak címmel, részlet: "Áldó hatalmak oltalmába rejtve, Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő."
   Talán az aradi vértanúk voltak azok, akik utolsó órájukban is reményteljes levelet írtak, s hasonló hitről tettek bizonyságot. Ez egyfajta mélységet, tágasságot jelent, vitorlánkba befogjuk Isten végtelenjének szelét, mely röpíti hajónkat. Csak így érdemes.

   Az ember önmagát maga mögött hagyva értheti csak meg, ki is ő valójában. Helytelen az a felfogás, hogy az én házam, az én váram, ahol a falak bezárnak és elrekesztenek egy valós élettől.
   Hit, remény, szeretet-régebben búcsúkban is lehetett kapni olyan nyakláncokat, melyeken a kereszt a hitet, a horgony a remény és a szív a szeretetet jelképezte. Tevékeny hit, áldozatos szeretet és szilárd remény, csak ezekkel együtt lehet élni, amelyben mélység és tartalom van, a többi csak pipafüst. Az őskeresztényekhez, Diognéteszhez, Boenhoefferhez hasonlóan csak így érdemes élni, ámen.
Viszlát!