1999.november.14.Vasárnap.
Szentmise
Ma este a belvárosi templomban voltam, ahol Binszki atya prédikált. Az evangélium természetesen az öt tálentumról, ill. a tálentumokról szólt. Az iskolában tornaórán, amikor magasugrásból osztályozzák a gyerekeket, akkor megvan határozva, hogy ennek és ennek a korosztálynak mekkora magasságot kell átugrania ahhoz, hogy ötöst kapjon. Megvan határozva, hogy milyen magasságra tegyék a lécet és ezt mindenkinek át kell ugrania egyformán a megfelelő érdemjegyért. Senki sem kivétel alóla, mindenkire egyformán vonatkozik. Ki ötöst, ki négyest, ki hármast, ki kettest és végül vannak, akik az alapszintet sem ugorják át és egyest kapnak. Nem vagyunk egyformák, szól egy mondás. A Földön hatmilliárd ember él, s Isten mindenkinek adott valamilyen tálentumot, nem egyformát és nem is egyenlő mennyiségben. Isten nem egyforma magasra helyezi a lécet a hatmilliárd embernek. Mindenkinek egyénre szabott magasságot kell átugrania, mindenkinek saját skálája van, ami szerint ugrania kell. Isten jobban ismer bennünket, mint mi saját magunkat. Nem egyformán teszi fel a lécet a hatmilliárd embernek, hogy aki átugorja az a mennyországba jut, aki csak ezt ugorja át az a tisztítótűzbe, aki pedig csak az alapmagasságot sem, az a pokolba jut. Nem így van, mindenki egyénre szabott skálát és lécet kap, amellyel meg kell küzdenie.
Ezért rossz emberi tulajdonság az összehasonlítgatás, mert nem egyforma tálentumokat kapunk. Sokan élik le az életüket így boldogtalanul, mert azt szeretnék csinálni, amit más, máshoz, más sikeréhez hasonlítgatják magukat, s soha nem lesznek boldogok, elégedettek. Fedezzük fel saját tálentumainkat, s legyünk elégedettek, boldogok. Isten mindenkinek ad valamilyen képességet, tálentumot. Ki ügyességet kap, valaki még egy szöget sem tud beverni, valaki szép, valaki erős, ellenben más vézna. Valaki jó képességű tanuló, valaki vért izzadva tanul. Valaki jó hallást kap, valaki botfülű. Azt mondhatjuk erre, hogy Isten nem igazságos. De az! Csak Isten szereti a változatosságot, azt szereti, ha színes a világ. Képzeljük el, mi lenne, ha mind a hatmilliárd ember ugyanazokat a képességeket kapná. Nem egyformán és nem ugyanazt kaptuk, de mindenki kapott valamit, amiben a legjobb lehet, amiből a legtöbbet hozhatja ki, s átugorhatja a legnagyobb magasságot saját skáláján. De Isten úgy adta mindenkinek a tálentumokat, hogy azokat kamatostul kéri vissza majd. Csak alapképességeket adott, amelyeket nekünk kell fejleszteni, kamatoztatni, hogy ha majd számonkéri tőlünk, hogyan gazdálkodtunk velük, el tudjunk számolni kamatostul. Lehet, ha mi jól használjuk fel tálentumainkat, az mások hasznára is válik, amivel segíthetjük a másikat saját tálentumai fejlesztéséhez, s más is ugyanilyen hatással lehet ránk. De van olyan dolog a tálentumokkal szemben, illetve azok mellett, amit minden ember megkapott, kivétel nélkül, mind a hatmilliárd. Ez a képesség a szeretetre, a jóra, hűségre, érzék az igazságra. Ezeknek a csíráját mindenki megkapta, mindenki szívében ott élnek. Csak rajtunk múlik, hogy mennyire bontakozik ki bennünk, mennyire virágoztatjuk fel. Ámen.
Voltam a Barátok templomában is, ahol Schindler atya prédikált. Ő is megemlítette, hogy manapság sok a panasz, az elégedetlenség. Kevés ember tudja azt mondani, hogy örül és boldog. Vegyük észre, hogy az evangélium szavai nem a régmúltról szólnak csak, hanem időszerűek és aktualitásuk szembetűnő. Mindenkor érvényesek és így hozzánk is szólnak, hogy használjuk fel jól tálentumainkat és kamatoztassuk őket. Jézus is hirdette ezt, s mellette a szeretetet, az igazságot és a szándék tisztaságát. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése