1999.szeptember.19.Vasárnap.
Szentmise
A mai evangélium a szőlőművesekről szólt, akiket munkára fogadott fel a gazda. A korán és a későn jövő munkásoknak is ugyanannyi bért fizetett, s amikor a korán jövők reklamáltak, hogy ez igazságtalan, a gazda azt felelte: az ő vagyona és úgy rendelkezik vele, ahogy akar. A korán jövőkkel is egy dénárban egyezett meg, s azokkal a munkásokkal is, akik később jöttek és kevesebbet dolgoztak.
A mai szentmise szomorú aktualitása volt, hogy a héten közlekedési balesetben elhunyt Schoblocher Simeon, aki sokat munkálkodott a templomban és a közösségben. Szakács volt a szakmája, s a pap megemlítette, hogy a hétvégi vodicai búcsúban még ott térdelt áldozáskor az oltárnál, s nem sokkal mellette egy fiatal ferences, aki szintén szakács volt. Múlt és jelen így mosódott össze akkor, az oltár kötötte össze őket. Isteni sorsként jelent meg ez akkor a pap szeme előtt így visszagondolva. Isten gondolatai nem a mi gondolataink, s Isten útjai nem a mi útjaink. Ez az öreg hóban, szélben, napsütésben, ha esett, ha hideg vagy ha meleg volt, felült rozoga biciklijére és ment teljesíteni küldetését, szolgált. Alig észrevehetően, szinte jelentéktelennek tűnő dolgokban, de végezte küldetését.
Pál apostol egyik mondása az volt, hogy a halál neki nyereség, mert akkor találkozik majd Jézussal, s átlép az örökkévalóságba. A dolgot azonban kettéválaszthatjuk, mert a halál tényleg nyereség ilyen szempontból, de amíg élünk, éljünk úgy, hogy gyümölcsöző munkát végezzünk, teljesítsük küldetésünket, amit Isten ránkbízott. Isten oly hatalmas, hogy bizonyára nélkülünk is létezne, de szüksége van mégis ránk, hogy amit ránkbízott az isteni nagy tervben, azt a küldetést elvégezzük. Minden egyes ember egyszeri és megismételhetetlen csoda, éljünk gyümölcsöző életet és munkálkodjunk, végezzük küldetésünket. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése