Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában zenés ifjúsági diákmise volt, Schindler atya prédikált. Lukács evangéliumából volt a részlet, mely arról szólt, hogy Jézus útban Jeruzsálem felé általment Jerikón.
Jerikó egy gyönyörű és forgalmas város volt abban az időben. Jézust megelőzte a híre, hogy közeledik a város felé. Élt a városban egy fővámszedő, tehetős ember, akit Zakeusnak hívtak. A vámosok gyűlöletesek, megvetettek voltak a többi ember előtt, mivel vagyonukat vámból, sokszor zsarolással, igazságtalanul gyűjtötték össze. Zakeus neve annyit jelent, ártatlan. Mégis volt ennek az embernek a szívében valami érzékenység, ami arra indította, hogy letérjen eddigi bűnös életviteléről. Ahír hallatán, hogy Jézus a városba érkezik, találkozni akart Vele. Nagy volt a tömeg és tolongás az utcákon, Zakeus apró termete lévén nem sokat láthatott volna, ezért felmászott egy terebélyes fügefára, ami az út fölé hajolt, hogy jól láthassa az arra vonuló embertömegben Jézust. Mikor Jézus a fügefa alá ért, feltekintett Zakeusra, pillantása olvasott a lelkében. Zakeus szinte nem hitt a fülének, amikor Jézus megszólította: "Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom! (Lk 19:5) Erre Zakeus sietve lemászott és örömmel befogadta. Akik ezt látták, zúgolódva mondták: Bűnös embernél száll meg! Zakeus azonban odaállt és azt mondta az Úrnak: "Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette."
Jézus azt mondta neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett." Krisztus szeretete és kegyelme lehajolt hozzá, méltatlanhoz. Zakeus, mielőtt találkozott volna Jézussal, a Szentlélek már elkezdte benne a munkát, felismerte saját bűnös életvitelét és az emberek vádlása előtt megvallotta bűnét.
Dante a kora reneszánsz híres költője írja a XIII. században: "A szerelem megmozdítja a Napot és az összes csillagot." Igen, a szeretet képes erre, hogy megmozdítson. Dobjuk el kétségeinket és vegyük elő hiteinket. Az anya szeretete, az apa türelme, a tanár szakértelme, a nagyszülők gondoskodása, ezek mind szükséges és értékes dolgok az életben, melyek megmozdítanak, virágzásnak indítanak egy életet. Ismerjük fel a másik emberben Zakeust, az ártatlant, ahogy Jézus is felismerte. Minden emberben ott van az ártatlanság is, Jézus lelkében el volt mentve a másik ember ártatlanságába vetett hit, mint ahogy egy számítógép elmenti a memóriájába, mentsük el mi is a lelkünkbe. Vegyük észre a másikban a jót, a szebbet, a többet, a csodát, mert csak így nyer értelmességet a bennünk rejlő tehetség és élet. Mi is lehetünk életünkben Zakeusok, amikor megvetnek, semmibe vesznek bennünket, csak rosszat szólnak rólunk és hozzánk. És akkor eljön a mi Jézusunk, aki felismeri bennünk az ártatlant is, megment bennünket és elindít a gyógyulás útján. Sok elveszettnek hitt dolgot megmenthetünk. Jézus is azért jött, hogy megkeresse és megtalálja azt, ami elveszett és megmentse. Ebben a széttagolt világban jobban oda kell figyelnünk erre.
Ahogy Dante is írja az Isteni színjátékban: "Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém. Ó, szörnyű elbeszélni, mi van ottan, s milyen e sűrű, kúsza, vad vadon: már rágondolva reszketek legottan. A halál sem sokkal rosszabb, tudom. De, hogy megértsd a Jót, mit ott találtam, hallanod kell, mit láttam az úton." Vagyis addigi életében milyen utat járt be, még megtalálta a jót.
Van egy történet, hogy Franciaországban az arlesi plébános, akinek a kertjéből rendszeresen lopták a gyerekek a gyümölcsöt, kivágta a fákat, hogy többet ne lopjanak. Sokszor érthetetlenek a szentek cselekedetei. Nem ítélte el a gyerekeket, inkább kivágta a fákat. Reményik Sándor Ne ítélj! című verse így hangzik:
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett. Ámen.
Viszlát!
(2010. október 31. Vasárnap-Schindler atya prédikációja alapján emlékezetből lejegyezve)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése