1999.június.06.Vasárnap. Úrnapja
Szentmise
A mai szentmisén az ifjúsági hittanosok gitárszóval és dalokkal adtak hálát az Úrnak az elmúlt tanévért. Az evangélium arról szólt, hogy Jézus ránk hagyta, vegyük magunkhoz testét és vérét, hogy egyesüljünk vele a szentáldozás által és a Szentlélek áradjon így ki ránk. Ezután egy történetet hallottunk egy hétvégi hittanos kirándulásról, ahol a gyerekek szaladtak le a hegyoldalon, de egy kislány megbotlott és eltörte a lábát. A tisztelendő meglátogatta a kórházban és elvitte hozzá az oltáriszentséget és egy tanulságos kis könyvet. A kislánynak a baleset miatt hat hetet kellett kihagynia a nyári szünetből, de elmondta, hogy nagyon örült annak, hogy elhozta hozzá a tisztelendő Jézust a kórházba és a könyvet is elolvasta, ami szintén nagyon tetszett neki.
A könyvben volt egy kis történet egy kislányról, akinek meghalt az anyukája és az apukája is távol tőle misszionáriusként dolgozott egy idegen országban.(Az élet játéka c. könyv volt ez). Egyszer egy csomagot küldött haza a kislánynak, amiben egy mankó volt. A kislány csodálkozott is ezen, hiszen neki nincsen arra szüksége. Örülj neki, hogy nem kell használnod, mondták neki. Nagyon vidám kislány volt, sokat futkározott és mindenki szerette a városban. Egyszer azonban eltörte a lábacskáját és alig tudott ráállni. Egy idő után mennyire megörült neki, amikor már hat lépést meg tudott tenni a mankó segítségével. Addig nem is fogta fel, mekkora ajándék volt, hogy gond nélkül futkározhatott.
A könyvben volt egy kis történet egy kislányról, akinek meghalt az anyukája és az apukája is távol tőle misszionáriusként dolgozott egy idegen országban.(Az élet játéka c. könyv volt ez). Egyszer egy csomagot küldött haza a kislánynak, amiben egy mankó volt. A kislány csodálkozott is ezen, hiszen neki nincsen arra szüksége. Örülj neki, hogy nem kell használnod, mondták neki. Nagyon vidám kislány volt, sokat futkározott és mindenki szerette a városban. Egyszer azonban eltörte a lábacskáját és alig tudott ráállni. Egy idő után mennyire megörült neki, amikor már hat lépést meg tudott tenni a mankó segítségével. Addig nem is fogta fel, mekkora ajándék volt, hogy gond nélkül futkározhatott.
A mai szentmise hittanos évzáró is egyben. Nem is fogja fel sok gyermek, hogy mekkora ajándék az, hogy iskolába járhat. Örülnek, hogy végre vége az évnek, a táskát a sarokba hajítják. De gondoljunk csak bele, sokan mit meg nem adnának érte, hogy iskolába járhassanak. Gondoljunk az indiai, afrikai gyerekekre és még sokakra. Gondoljuk végig az évet, mit tettünk jól vagy rosszul, megbántottuk-e szüleinket, tanárainkat, mulasztottunk-e valamit. Sokan azt mondják, nem érnek rá templomba járni, annyi egyéb dolguk van. Minél többet kihajszolni az életből, úgyis kevés ideig élünk. Nagyon fontos, hogy szakítsunk időt Jézusra és minél több időt töltsünk vele. Fontos az áldozás is, amely minden hétre ad elegendő erőt és útravalót. Van-e közünk egymáshoz? Van-e közöd hozzám vagy van-e közöm hozzád? Mit teszel, gondolsz vagy mit teszek, gondolok, mondok? –tesszük fel a kérdést. Igen, felelősek vagyunk egymásért. A kislányt is, aki eltörte a lábát a hittanos kiránduláson, mikor szaladtak le a hegyoldalról, pár hét múlva meglátogatták a többiek a tisztelendővel, mert hozzá tartozóknak és felelősnek is érezték magukat érte. Ámen.
Este volt az úrnapi körmenet a Szentháromság téren. Kb. tíz pap volt ott a szentmisén, köztük az öt bajai plébános is, Jávor atya is. A körmenetet Kormos Miklós és Czár Iván vezették. A szentmise az eucharisztiáról szólt, hogy mennyire fontos, hogy Jézus testét magunkhoz vehetjük és megerősödve folytathatjuk utunkat. Szükségünk van erre, különösen a mai világban. Jézus jelenléte, áldozata, eledele, léte. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése