55. Legyünk mi is edények

Üdv kedves Olvasó!

1999.szeptember.08.Szerda.  Kisboldogasszony

Szentmise

   Ma este a belvárosi templomban voltam szentmisén. Szűz Mária születésnapját ünnepeljük ma. Mi is legyünk olyan befogadóak és nyitottak, amilyen Szűz Mária volt. Elfogadta, befogadta Isten igéjét. Nagyon nehéz körülmények között is vállalta. Életében három alkalommal is szakítania kellett fiával, Jézussal. Először kilenc hónap után, amikor megszülte. Addig a két szív együtt dobogott, de utána Jézus még vele maradt. Másodszor akkor szakítottak, amikor Jézus harminc évesen elkezdett tanítani és maga köré gyűjtötte az apostolokat. A harmadik szakítás akkor volt, amikor Jézust keresztre feszítették. Mária edény volt, amely edényt megtöltötte Isten igéje és akarata. Mária ezt befogadta, elfogadta és kiárasztotta szeretetét. Három születésnapot ünnepel csak az egyház az év során. Jézusét, Keresztelő Szent Jánosét és Szűz Máriáét.

   Volt egyszer egy fiatalember, Pedrónak hívták. Nem érezte jól magát a bőrében, mindig a tükör előtt állt és nézegette magát, de soha semmi sem tetszett neki. Egyszer gondolt egyet és elhatározta, hogy elutazik messzire, hátha ott megtalálja azt, amit keres. A busz egy árvaház előtt állt meg, ahol fogyatékos gyerekek laktak. Pedró gondolta, ha már itt tette le a busz, benéz ebbe a házba. Egy vak és béna kisfiú jött felé, Pedro megfogta a kezét, mielőtt még elesett volna. Elkezdtek beszélgetni. Pedro megkérdezte a kisfiút, hogy boldog-e. Azt válaszolta, hogy igen. Mire Pedro megkérdezte, hogy lehet így vakon és bénán élvezni az életet és boldognak lenni. Erre a kisfiú azt válaszolta, hogy örül az életnek, bármilyen is legyen az, Istentől kapta ajándékba és örül, hogy megnyilvánul rajta keresztül az élet csodája, Isten szeretete. Pedró ezután hazament és már jól érezte magát a bőrében.

   Mi is legyünk edények, melyeket megtölt Isten és árasszuk  szeretetünket a világra és a körülöttünk  élőkre. Legyünk befogadók és nyitottak, mint Mária is volt. Ámen. A mai misét Czár Iván tartotta, áldozáskor belemártotta az ostyát a borba, úgy áldoztatott. Beszélt még arról is, hogy milyen nagyszerű a várakozás öröme. Tanuljunk meg várakozni. Persze csak arra lehet várakozni, amiben biztosak vagyunk, hogy megéri és a várakozás örömteli így, hogy beteljesedik. Ámen.

Viszlát!