1999.szeptember.26.Vasárnap.
Szentmise
A mai szentmisén a Szentírás vasárnapjáról volt szó. Nagyon fontos, hogy az embereknek legyen Szentírásuk, Imakönyvük és Rózsafűzérük, ez a minimum. Kötelezővé kellene tenni, aki már bérmálkozott. A szekták nagyon jó példát mutatnak azokban a dolgokban, amikor forgatják rendszeresen a Szentírást, idéznek belőle és közösségi életet élnek, ismerik egymást. A nagy egyházban az emberek elmennek szentmisére, de nincs igazi közösség, vége a misének és elmennek egymás mellett, legfeljebb köszönnek egymásnak. Ezen túl kellene lépni, igazi közösséget kellene formálni, élő hittel. Persze nem „klubegyházra” gondolunk itt, de összetartóbb, tevékenyebb közösségi életre annál, mint ami van. Ámen.
Magyarok Nagyasszonya napján Binszki atya tartotta a szentmisét és nagyon szép prédikációt mondott. Az evangélium arról szólt, amikor a kafarnaumi asszony vízért megy a kútra és Jézussal találkozik. Mindketten más vízről kezdenek el beszélni. Az emberek máshogy élik meg a hitet, különböző mélységekben és magasságokban. Egy modernkori történet úgy szól, hogy találkozik egy hívő és egy hitetlen, a hívő csillagokat lát a nyári égbolton és Isten nagyságát csodálja, míg a hitetlen csak mesterséges műholdakat. Ez a modernkori párbeszéd és a Jézus korabeli jól párhuzamba állítható. A kommunikációról van szó, az emberek sokszor nem értik meg egymást, más nyelvet beszélnek. A mai keresztény feladata a misszió is, megvallani hitünket.
A vasárnapi szentmisén Gál atya prédikált, a bővölködésről és a nélkülözésről. Kell tudni lemondani dolgokról. Az emberek manapság a szerzés, birtoklás vágyától hajtva haszonelvűek, a kapcsolatok is úgy köttetnek, hogy az anyagi vagy egyéb hasznát nézik. A különböző szupermarketekbe is telerakják a kosaraikat az emberek minden kacattal, magukkal szeretnének vinni mindent. Végül Tóth Öcsi történetét mesélte el Gál atya. A gyerekek tízóraiztak, amikor belépett a terembe. Az egyik gyerek elfordult, mert nem akarta még véletlenül sem megkínálni az atyát, míg Tóth Öcsi nyugodtan evett tovább. Az atya kért tőle egy falatot, Öcsi feléje nyújtotta a kolbászos szendvicset, az atya úgy tett, mintha beleharapott volna és megköszönte neki, hogy nagyon finom. Ez a rossz kölyök tanúságot tett róla, hogy milyen jószívű is tud lenni. Azóta ha valamilyen ünnepély van a plébánián és marad sütemény, Tóth Öcsi az első, aki kap a maradékból. Azóta az atyával jó barátok. Gyerekek, amikor jöttök ki áldozni és Jézust veszitek magatokhoz, nyissátok meg szíveteket és az a barátság, amit Jézussal köttök, sokkal nagyszerűbb lesz, még annál is, mint amit én a jószívű Tóth Öcsivel kötöttem. Ámen.
(Visszatérve Binszki atya prédikációjára, elhangzott az is, hogy kereszténynek lenni kész főnyeremény, sokkal, de sokkal többet ér, mint az egymilliárdos lottónyeremény.)
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése