1999.október.24.Vasárnap.
Szentmise
A mai szentmisén, amit Gál Jenő atya tartott, azt az evangéliumot olvasták fel, amikor Jézust megkérdezik, hogy melyik a két legfontosabb parancsolat. Szeresd Uradat, Istenedet teljes erőddel, lelkeddel és értelmeddel és a másik, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ezektől függenek a törvények és a próféták. Nagyon fontos emellett a helyes önszeretet is, hogy szeressük magunkat, ismerjük fel hibáinkat és elégedjünk meg önmagunkkal, azzal a sok jóval, amit a jó Isten nekünk adott. A legtöbb ember, aki templomba jár, arcuk gondokkal terhelt, kínos vonások rajzolódnak ki, bilincsben járnak. S mindez nem változik akkor sem, amikor kilépnek a templomból. Mindez azért van, mert elégedetlenek önmagukkal. Mindenkiben létezik egy belső feszültség, amely jó is lehet, de rossz is. Rossz, ha az ember nem találja a kiutat és elhatalmasodik rajta ez, de jó, ha ösztönöz és a hibákat, korlátokat felismerve nevel, küzdeni tanít Isten szeretetében. Meg kell tanulnunk hát a helyes önszeretetet, mert csak így vagyunk képesek szeretni felebarátainkat is. Aki önmagát nem szereti, az mást sem tud szeretni. A keresztény ember kiszolgáltatott, hiszen szeretetével küldetése van, de ezt a kockázatot vállalni kell. Teljes erőnkkel, értelmünkkel és lelkünkkel az Urat kell szeretnünk és ez a szeretet kiárad majd embertársainkra is. Már itt a Földön is megérezhetjük a mennyország előízét, ha ekként élünk. Ámen. (Jenő atya: A hit reményeink szilárd alapja).
Tegnap voltam a Belvárosi templomban is, a szentmisét Iván atya tartotta. Az evangélium természetesen ugyanaz volt, mint másnap a Barátok templomában. Iván atya, mint mindig, most is szépen prédikált. Elmondott egy történetet Pedróról, aki látszólag boldog családi életet élt, volt felesége és gyermekei, de lelke szenvedett. Vasárnaponként délután elment a csendes kis patakhoz és ott leült egy sziklára, kisírta lelkét, elsírta bánatát Istennek. Sokan vagyunk mi is, akik egy templomba járunk, s milyen jó lenne, ha elbeszélgetnénk egymással egy-két órácskát mise után, s megismernénk egymást. Nagyon fontos, hogy szívünk nyíljon meg a többi ember számára, s úgy nézzünk a többi emberre, mint akit Isten küldött hozzánk.
Ismerjük fel a másik emberben Istent, aki ránk néz, s mi a másik emberen keresztül nézünk vissza rá. Tanuljuk meg szeretni helyesen önmagunkat, hogy így mások másságát és egyszeri megismételhetetlenségét elfogadjuk. A keresztény embernek mindenkit szeretnie kell, ez mintegy kötelesség az első két parancsból kiindulva, s ami egy kicsit kiszolgáltatottá is tesz, de a kockázatot érdemes vállalni. Nagyon fontos a jelen pillanat, mert a jelen pillanatban éljük meg a teremtés és Isten valóságát. Vajon mi elmegyünk vasárnaponként a csendes kis patakhoz délután és elbeszélgetünk egymással, meghallgatjuk egymást, amint Pedro is tette, elsírva bánatát Istennek? Ismerjük fel a jelen pillanat varázsát és Isten szeretetét, amely kiárad a világba. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése