1999. december. 19. Vasárnap (Ádvent 4. vasárnapja)
Szentmise
Ezen a szentmisén Jenő atya beszélt az ádventi koszorúról, hogy ma már az utolsó gyertyát gyújtjuk meg rajta, nemsokára letelik a várakozás ideje, s itt a karácsony. Elmesélte, hogy Érsekcsanádon a kis hittanosai között van egy kisfiú, aki egyszer nagyon szomorú volt, mert betegsége miatt nem tudott elmenni pár napig a rorátéra, hajnali misére ministrálni. A fiúk között ugyanis verseny folyik, hogy ki tud többször az ádvent ideje alatt ministrálni. Jenő atya megnyugtatta, hogy betegsége miatt ezt igazolt távollétnek fogadja el. Egyszer már csak alig két perc volt hátra a szentmise kezdetéig, s Gábor még sehol sem volt.
A többi fiú már kezdett örülni, hogy na végre most megelőzik őt a versenyben. Ám az utolsó pillanatban megérkezett, s azt mondta, hogy az nem fordulhat elő, egyszerűen elképzelhetetlen, hogy nélküle kezdődjék el a hajnali mise. Az egyik kisgyerek anyukája egyszer hajnali misére ébresztgette gyermekét, amikor az azt mondta, hogy muszáj? De végül is felkelt és elment a misére. Öröm nézni, ahogy ezek a fiúk korán reggel felkelnek, felöltözve felülnek a bicajra, s hasítják a levegőt, jönnek rorátéra. Nagy kedvvel, még versenyeznek is, hogy ki vesz részt a legtöbb misén. A turai plébános mesélte egyszer, hogy egy anyuka jött hozzá, hogy a kisfia többet nem jön hittanra, mert nincs kedve. Sajnos ez előfordulhat itt nálunk is. Milyen lehet akkor az a hittan oktatás, s mellette a szülői háttér? Mindkettőre nagyon oda kellene figyelni. A szülők egyszerűen nem engedhetik ezt meg maguknak.
Egyszer egy kis faluban járt Jenő atya, ahol hétvégenként egy házban jöttek össze az emberek misére. A papon kívül volt egy idős néni, egy fiatal házaspár és Jenő atya. A fiatal férfi Jenő atya barátja volt, s amikor Jenő atya rákérdezett, hogy ha élete végéig ilyen körülmények között kellene misére járnia, s tanúságot tennie, kitartana-e? A fiatal férfi válasza igen volt. Ma már dúsgazdag emberként él a vallástól eltávolodva egy nagyvárosban. Ennyit a kitartásról.
Nagyon fontos még, hogy figyeljünk oda benső világunkra. Erről is beszélt Jenő atya. Ezenkívül megemlítette, hogy részt vett egy disznóvágáson, s küldtek a ferences barátoknak a feldolgozott termékekből. Csendesedjünk el a következő napokban és úgy várjuk megtisztulva a karácsonyt. Az igazán nagy gondolatok a csendben születnek. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése